Babára várva...

Gyors helyzetjelentés

2012-01-09T09:20:00.001+01:00

Az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a blogot, és más blogokat sem olvastam. Kicsit szerettem volna "kikapcsolni", már amennyire lehet (de semennyire sem lehet :(

A paleoból sokat és sokszor kilengtem... Fel is szedtem jó 4 kilót... Pár napja kezdtem csak újra odafigyelni jobban az étkezésre. Új év, új remények... Nagyon sokat várok 2012-től; valahogy úgy érzem, ez lesz a mi évünk!

Legutolsó blogbejegyzésemben, augusztus végén ezt írtam:

"Ebben a ciklusban a 16. napon ovuláltam, ami normál esetben maga lenne a tökély, de esetemben egy 16. napi ovulációnak az az ára, hogy a következő ciklusban cserébe már a 8-9. napon fogok ovulálni :o("

Ez persze így is lett :(

A jó ciklus (férj ezalatt persze már többezer km-rel odébb...)

Amit aztán törvényszerűen egy szar követ:

Igaz persze, hogy ezekben az időkben alig szedtem vitamint. Csak szeptember második felében kezdtem újra fellelkesülni, és odafigyelni egy kicsit jobban az étkezésre meg a vitaminokra. Október elején újra egyesült kis családunk; hatalmas volt a boldogság :)

A ciklusaim is beálltak szépen úgy 11-12. napi ovulációra. Az első ciklus még rövidebb volt (21 nap), aztán egy 24, majd egy 23 napos ciklus követte. Úgy tűnt, kezdek megint "egységesedni".

Aztán nem tudom, mi történt. Ha az eddigi "egy jó - egy rossz" sormintát követem, a novemberi ciklusom "normál"-nak tekintendő; így hát ha a következő ciklusban ismét mindenáron el akarna romlani valami, akkor az eddigiekből kiindulva megint rövid ciklusnak, és 8-9. napi ovulációnak kellett volna lennie - ehhez képest totál egyértelműen a 29. napon ovuláltam csak... (úgy a 25. nap környékén keserűen állapítottam meg, hogy ha nem hőmérőznék, akkor most reggelente lelkesen mártogatnám a terhességi teszteket és keresném magamon az esetleges terhességi jeleket.. :S )

A csúszás többmindentől lehet... ebben az időszakban lógtam ki a legjobban a paleoból: szülinapi, baráti meghívások, kirándulások, meg aztán ott voltak az ünnepek... Elég rövid időn belül szaladt fel az a 4 kiló plusz :(

Ehhez hozzá jön, hogy jó másfél hónapja egyszerűen alig alszom. Éjjelente akár 8-10-szer is felébredek, és gyakran nehezen tudok csak visszaaludni. Gondolom a január vége felé esedékes AMH vizsgálat állhat ennek hátterében, egész pontosan az eredménytől való félelmem.

A karácsonyt nem akartam elcseszni vele, de januárban kénytelen leszek szembenézni vele :( Rettegek a naptól, amikor majd közlik az eredményt (sajnos az eddigiek alapján nem lehetnek illúzióim, hogy a normál tartományba esem :((

Lapar + hisztero még nem volt. A korábbi lakhelyünkön szerintem azóta már rég sorra kerültem volna, de a költözéskor kénytelen voltam töröltetni magam a várólistáról :(

Itt meg csak november elején tudtam keríteni egy háziorvost, akihez aztán elmentem egy beutalóért. Írt is egy beutalót egy nagyon sokak által dícsért meddőségi klinika nagynevű orvosához. Amint hazaértem, egyből telefonáltam is időpontért. A karácsonyi szezon tele volt, januárban a doktor úr szabadságon van, február 2. az első időpont... Elfogadtam, nem volt más választásom. Pár hete aztán kiértesítettek levélben, hogy sajnos február 16-ára módosítanák az időpontomat, elnézést kérnek a csúszásért. Lelkiállapotomat tükrözi, hogy konkrétan elbőgtem magam a levéllel a kezemben :(

Most arra gyűjtünk, hogy ki tudjuk fizetni a lapart privátban, ne kelljen újabb kb. fél évet elpocsékolni a várólistázással. Így akár már márciusban sorra kerülhetnék... A lapar után szerintem adnék magunknak még 1-3 ciklusnyi próbálkozást, aztán lombik.

Ilyen hormoneredményekkel, ami nekem van, csakis akkor vagyok hajlandó bármilyen stimulációt elkezdeni, ha előtte a lapar + hisztero igazolja, hogy odabent minden a lehető legtökéletesebb egy baba megtapadásához és kihordásához.

Hát, ez van. Vártunk, várunk, aztán még tovább várunk :(

És egy jó hír a legvégére:

Két olyan barátnőm is van, akik évek óta próbáltak már teherbe esni (mindketten második babára vártak, csakúgy mint én). Elkezdték szedni a vitaminokat, odafigyeltek az étkezésükre és mozogtak is. Egyikük azóta 23, a másik 20 hetes terhes; egy kislány és egy kisfiú érkezése várható :) Istenem, semmit sem szeretnék jobban a világon, csak hogy én is várandós legyek végre!

Köszönöm mindenkinek, aki ismeretlenül is szurkol nekünk!

Bonyodalmak

2011-08-31T06:10:00.006+02:00

Nagyon rég nem jelentkeztem, pedig annyi minden történt... Először is sajnos hirtelen elveszítettem valakit, aki rettenetesen fontos volt az életemben. A halála nagyon megrázott, és még mindig fáj a hiánya. Lelkileg teljesen megzakkantam, nem tudtam aludni, nem ettem, vészesen gebére fogytam. Vagy zokogtam, vagy révetegen bámultam magam elé. Szerintem még a pajzsmirigyes gyógyszeremet is elfelejtettem néha reggelente bevenni, de nem tudom biztosan; jópár nap kiesett. Hogy valamennyire azért tudjak napközben funkcionálni, gyógynövényekkel teli hangulatjavítókat kezdtem szedni, meg altatót, hogy tudjak éjjel aludni. A vitex-et (barátcserje) is újra kezdtem, tabletta formájában. A paleo étrendből közben egyre gyakrabban és egyre többször lógtam ki. Mindez együttesen okozta szerintem a ciklusaim újbóli eltolódását :o(((

Már hetekkel ezelőtt leálltam mindenről, most várom, hogy a ciklusaim visszaálljanak.

Ebben a ciklusban a 16. napon ovuláltam, ami normál esetben maga lenne a tökély, de esetemben egy 16. napi ovulációnak az az ára, hogy a következő ciklusban cserébe már a 8-9. napon fogok ovulálni :o( 2 ciklussal ezelőtt a 23. napi ovu a következő ciklusban 4. napi (!!) ovut jelentett... :o(

Ez az egész semmiképp sem normális, és nekem is kezd rohadtul elegem lenni. Szóval úgy döntöttem, hogy épp itt az ideje egy hiszteroszkópiának, az még úgysem volt :o) A prof azonban azt javasolta, hogy lapar + hisztero együtt legyen, mert akkor egy altatással megvan az egész. Úgyhogy most várólistán vagyok, és csak remélem, hogy sorra kerülök még mielőtt elköltözünk (Férj többezer kilométerrel odébb kapott jobb munkát, és ő már hetek óta ott van, mi meg majd október elején csatlakozunk hozzá - babaprojekt addig értelemszerűen szünetel... :o(

Lányok, ha valamelyikőtöknek volt már laparja, mire kell számítanom utána? Mennyire fáj amíg a hasüreg felfújására használt gázok el nem távoznak? Egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy valaki benyúljon a köldökömbe, nemhogy egy szikével metszést ejtsen benne... (tudom, furán hangozhat, de a köldököm tabu, egyszerűen irrtál ott bármiféle érintés)

Bár az uh-kon és a HyCoSy-n (a petevezeték-átjárhatósági vizsgálaton) semmi rendelleneset nem találtak, azért létezik jópár olyan, a terhességet akadályozó elváltozás, amire csak hiszteroval és/vagy laparral derülhet fény. Meddőségnél, vérzészavaroknál amúgy is javasolt, és nálam ezek már 5 éve fennállnak... De van más is, ami szerintem igencsak indokolttá tesz egy ilyen alapos vizsgálatot. Nem tudok ugyanis szabadulni a gondolattól, hogy mi van akkor, ha a szülésnél csesztek el valamit.

Nem emlékszem, írtam-e már, de a szülésnél nem találták épnek a méhlepényt, úgyhogy - idézem a zárójelentésemből: "méhűri betapintást" végeztek "BUMM-kanállal". Na hát azt is péklapáttal csapnám tarkón, akinek ezt volt képe "betapintásnak" elnevezni, mintha ez legalábbis csak valami finom és óvatos kis vizsgálódás lenne. A valóság az, hogy a frissen szült méhemet egy éles szerszámmal belülről alaposan végigkaparták. Méghozzá meglehetősen sietősen, mivel mindez bármiféle érzéstelenítés nélkül történt... Az orvos is pontosan tisztában volt vele, mennyire rohadtul fájhat, úgyhogy igyekezett minél gyorsabban végezni. Iszonyatosan fájt. Komolyan mondom, akár az egész szülést is inkább elölről kezdtem volna, csak ezt ne. Azóta persze utánanéztem, és hivatalosan ezt az eljárást - mivel meglehetősen fájdalmas - altatásban vagy epidurális érzéstelenítésben kellene csinálni. Hát bennem meg még csak egy darab aspirin vagy no-spa sem volt, mivel az egész szülést bármiféle fájdalomcsillapítás nélkül csináltam végig.

Pár éve aztán - magyarázatokat keresve a sikertelenségre - rábukkantam erre, és rögtön megállt bennem az ütő... A történtek fényében simán van rá esély sajnos, és csak remélni tudom, hogy nem Asherman szindróma áll a háttérben :( Eddig elhessegettem a gondolatot, de mostanra eljutottam oda, hogy igenis vizsgálják meg. Őszintén remélem, hogy minden rendben a méhnyálkahártyám mindkét rétegével, nem keletkezett maradandó sérülés.

Nagyjából ennyi van. A legrosszabb a férjem hiánya, na és az ezzel járó kényszerszünet :o((

Ja, voltam közben kontrollon az endodokinál, és 1.40 lett a TSH (a bejegyzés elején említett extra stresszes időszakot tekintve ez pláne nem rossz eredmény) és a T3 T4 is stabilak; szóval a pm rendben van. És maradtunk az 50 mcg-nél.

Októberben költözés, és ezzel együtt majd kereshetek más dokikat :S Háziorvost, endodokit (pm gyógyszer miatt), meddőségi specialistát (<= hogy például új várólistára kerülhessek, ha esetleg itt nem kerülnék sorra addig). Hurrá.

Okulásul

2011-05-18T04:04:00.003+02:00

A következő történetet azért írom le, hogy azok, akik meddőséggel küzdenek, orvosról orvosra járnak, lombikon gondolkodnak, vagy akár már el is kezdték a programot, tanulhassanak belőle.

Egy hozzám közel álló, 37 éves lányról van szó. Párjával együtt vagy 6 éve szeretnének már babát; minden álmuk, minden vágyuk ez. Jelenleg épp a 4. sikertelen lombik után próbálja felszedni magát a padlóról. Nem ásta bele magát a témába, de hát miért is tette volna, hiszen épp ezért vannak az orvosok, a nagy tudású, elismert professzorok, akikhez évek óta járt - ők pedig nyilván tudják, mit miért csinálnak, a kisujjukban van az egész szakma.

Igen, persze, az évek során volt pár vérvétele is, és annyit mondtak neki, hogy "minden eredménye rendben van". Ő pedig megnyugodott, annak ellenére, hogy fogalma sem volt róla, pontosan miket is vizsgáltak és mit tartanak ők jó eredménynek. Régóta próbáltam rábeszélni egy IR vizsgálatra, majd egy D vitaminszint ellenőrzésre is, de valahogy úgy lehetett vele, hogy mégiscsak a szakma elismert, híres orvosaihoz jár; nyilván ők tudják jobban, miket kell vizsgálni... Igaz ugyan, hogy mindig minden konzultáció gyorsan zajlott, személytelenül és futószalagszerűen (és az sem volt túl pozitív, hogy amikor néhanapján felhívta valamiért az orvosát, akkor az simán kétféle keresztnéven is szólította a rövidke beszélgetés során - hát igen, nehéz is lehet több lombikprogram után megjegyezni a saját páciensünk nevét és arcát), de ő azért bízott.

Most, a negyedik lombik sikertelensége után végül megcsináltatta magánban a D vitaminszint és IR vizsgálatokat, amiket ÉN kértem tőle, nem az orvosa. Ilyen kivizsgálásokat ugyanis a meddőségi intézetben még a 4. lombik előtt sem tartottak szükségesnek.

Nos, nemrég küldte át az eredményét, amit feltennék ide okulásul...

Mint látható, a D vitamin szintje nemhogy nem a legjobb, hanem valami brutál módon kevés, vészesen alacsony, még a meglehetősen engedékeny magyar határértékeket nézve is. Ajánlott olvasmány Szendi oldala.

A vércukorértékei is elég gyatrák; ennyi idősen azért elég magas egy 5.28-as éhgyomri és egy 7.75-ös 120 perces érték. Az éhgyomri és a terhelt inzulinszintjéről meg aztán ne is beszéljünk: 14.66-os kezdőérték, ami 120 percnél 143.40?? Jó ég... Nem kell ehhez orvosnak lenni; aki egy kicsit is konyít a témához, az is rögtön látja, hogy ez bizony egy nagyon durván szar eredmény.

ÉVEK teltek el azóta, hogy először átlépte a meddőségi intézet kapuját.

4, azaz NÉGY lombikot csináltattak vele végig, erős stimukkal rombolva a szervezetét, terhelve a petefészkeit - az anyagi és lelki megpróbáltatásokról már nem is beszélve, és mindezt A SEMMIÉRT. Ilyen eredményekkel ugyanis gyakorlatilag kizárt a siker.

Szándékosan nem írtam meg az intézet nevét, mivel ilyen esetek sajnos bárhol történhetnek - és történnek is, méghozzá meglehetősen szép számban. Nem csak Magyarországon, hanem szerte a világon. Ami végtelenül szomorú és erősen elgondolkodtató.

Vitaminok

2011-05-01T06:35:00.003+02:00

Baba kérésére leírom, mostanában épp miket szedek. Kipakoltam őket az asztalra, hogy lefotózhassam, mert a vitaminos-szekrényünkben még legalább még egyszer ennyi cucc van...

Lássuk, balról jobbra haladva:

Omega 3: (1000 mg) igazi kincs, minden nap szedek legalább egyet, már nagyon régóta. Figyelni kell, hogy csak omega 3-at tartalmazó készítményt vegyünk, mert több Omega 3-6-9-et tartalmazó terméket láttam már, és sajnos a vevők nem tudják, hogy az omega 6-ot és 9-et nemhogy fölösleges, de kifejezetten káros pluszban bevinni a szervezetbe. Erről egyébként Szendi is hosszan ír a könyvében.
Royal Jelly (méhpempő): a méhkirálynő tápláléka; egy proteinben, aminosavakban gazdag "fertility superfood"; D, B és E vitaminnal, valamint kálcium és vas is van benne. Annyi jótékony hatást tulajdonítanak neki, amit felsorolni is nehéz, úgyhogy most csak a ránk vontakozókat írom: növeli a libidót, segít a petesejt minőségének javításában, a ciklus rendszerezésében, az ovulációban, a luteális fázis támogatásában, a méhnyálkahártya felépülésében, vastagításában. Az igazi, méhésztől vásárolt méhpempő lenne a tuti, de olyanom egyelőre nincs. Úgyhogy 1 db-ot szedek belőle reggel, és azt is inkább csak a ciklus első felében (-amióta belemásztam a hagyományos kínai gyógyászat yin & yang táplálkozás-elméletébe; ugyanis állítólag ezzel is lehet a ciklusra hatni, és nekem a follikuláris fázist kellene megnyújtani egy pár nappal. A ciklus első felében a yin típusú (hűsítő) ételeket próbálom előnyben részesíteni (ide tartozik a royal jelly is), a luteális szakaszban pedig a yang-ot (melegítő hatású ételek). Akit bővebben érdekel, étellistát és pár egyéb tudnivalót pl. itt olvashat.
Omega 3 - E: ezt anyukám küldte; Dr. Norvegia omega 3 + E vitamin. Napi egyet szedek ebből is.
Q10: (60 mg) igazi csodaszer; erős antioxidáns, létfontosságú a sejteknek, öregedésgátló. Javítja a petesejt minőségét, növeli a sperma motilitását, minőségét. Napi 1-et szedek ebből is; otthonról kaptam.
Szelén: (200 mcg) ez az, amit az ebay-ről rendeltem, és felet szedek minden nap (néha 2 x felet). Célszerű E vitaminnal szedni, mert fokozzák egymás hatását. A szelén jótékony hatásairól pl. itt lehet olvasni.
Bio Zinc: cinkben, magnéziumban, mangánban, A és B6 vitaminban gazdag tabletta; az egyik legfontosabb eleme a "menümnek". Napi 1-et szedek belőle fixen reggelente, néha egyet este is (gyakran viszont inkább felváltom az estit egy másik, A vitamint nem tartalmazó zinc+magnesium+B6 készítménnyel) A B6 bevitelemet ezzel egyúttal napi min. 100 mg-ra emeltem.
B12 vitamin + folsav: (100 mcg + 400 mcg) azt hiszem, ennek fontosságát nem is kell kifejtenem. Napi 1-et szedek ebből is. Amint elfogy, váltani fogok a Blackmores Mega B complex tablettájára, ami a B12-n és folsavon kívül B1, B2, B5, B6 és H vitamint is tartalmaz.
D vitamin: (1000 IU) minimum napi 2-t szedek belőle (de fel fogom emelni az adagot). A D vitamin létfontosságát nem győzöm hangsúlyozni! Nélkülözhetetlen szerepe van az egész szervezet működésében, a termékenységben, az egészség megőrzésében; az IR, a cukorbetegség, a rák megelőzésében!!! Kívánatos értékhatár itt.
Meggyőződésem, hogy rengeteg esetben mindössze sima D vitaminhiány áll a nem szervi eredetű "meddőség" igazi hátterében, és megfelelő kezelésével helyreáll a szervezet egyensúlya, megszüntethető az IR is és létrejöhet a várva várt terhesség. Sajnos az orvosok többsége még mindig nem tulajdonít neki különösebb fontosságot, ami végzetes hiba!!! Ennek több oka van, és nem is tudom, melyik rosszabb: a tájékozatlanság, a nemtörődömség vagy a szándékos elhallgatás (mivel a meddőségi intézetek erősen nyereségorintált intézmények; nyilván nem áll érdekükben az olcsó kis D vitamint ajánlgatni a drága lombik helyett... :o( Ettől viszont még a tény tény marad: a világ lakosságának nagy része erősen D vitaminhiányos! A D vitaminszint pedig erősen összefügg a termékenységgel is; az amerikai Yale egyetemen 67 meddő nőt vizsgáltak meg, és közülük mindössze 7%-nak (HÉT!!! százaléknak) volt megfelelő a D vitamin szintje! Ha ez nem elgondolkodtató, akkor mi?
Calcium + D vitamin: (600 mg + 400 IU) A kálcium felszívódásához szükség van D vitaminra. Reggelente 1-et szoktam bevenni belőle, a luteális fázisban duplázom 2 x 1-re (ugyanis segít a PMS ellen)
Evening Primrose Oil (ligetszépe olaj): (1000 mg) Az EPO csökkenti a koleszterinszintet, segít a PMS enyhítésében, és ami a legfontosabb: nagyban segít a termékeny nyák növelésében. Menstruációtól ovulációig kell szedni (de én csak az ovut megelőző pár napban szoktam szedni és így is csodaszép, rengeteg tojásfehérje nyákom van - jut eszembe, majd a termékeny nyákot növelő praktikákról is írok egyszer egy bejegyzést, mert az EPO-n kívül van még egy csomó...)
Maca: talán a legismertebb termékenységet növelő szer. A Maca az egyik, ha nem a legfontosabb termék a petesejt minőségének javítására (és ugyanígy férfiaknál növeli a spermaszámot, motilitást, minőséget), harmonizálja a ciklust, növeli a libidót, csökkenti az FSH-t, növeli a stresszel szembeni ellenálló képességet. Ebből min. napi 1-et kellene bevennem, de fogyóban van, majd rendelnem kell újat az ebay-ről.
C vitamin: (500 mg) fontos antioxidáns, és régebben nagy dózisban szedtem, de már jó rég leálltam vele. Most csak max. napi 1-et szedek, és ezt is csak a luteális fázisban, ovuláció előtt semmiképp, mert tönkreteszi, felszárítja a termékeny nyákot. Úgyis sok gyümölcsöt és zöldséget eszünk, a skorbut nem fenyeget :o)
Cinnulin PF: fahéjkivonat. Kutatásaim során úgy 2 éve bukkantam rá. Nagyon hasznos, mivel a fahéj fokozza a sejtek inzulinérzékenységét, így segít az IR legyőzésében; a vércukorszint normalizálásában. Normális a súlyom, normálisan is étkezem, úgyhogy már csak nagyon ritkán, egy-egy alkalmankénti nagyobb kajálás előtt szoktam bevenni egyet.
E vitamin: (500 IU) fontos antioxidáns, hiánya termékenységcsökkenést okozhat mindkét nemnél. Nagy ritkán szedek be a ciklus első felében egyet-egyet; úgy gondolom, hogy az omega 3-as E vitamin kombo elég nekem.
Ezek mellett tudom ajánlani még a kis dózisú (81 mg) Aspirint, ami szintén elősegíti a fogamzást: már a teherbeesés előtt javítja a vérkeringést a méhben és a petefészkekben, ezáltal segíti a tüszők érését, illetve segít a méhnyálkahártya optimalizálásában, a beágyazódásban is. Véd szív- és érrendszeri betegségek, trombózis ellen, és vetélés elkerülésére is javasolják. Vannak azonban kivételes esetek, amikor inkább nem ajánlott a szedése, így erről érdemes kikérni egy hozzáértő orvos véleményét.

Nagyjából ennyi. Párom is szedi a fenti vitaminokat (meg még mást is, pl. plusz aminosavakat, meg ő szedi rendesen a C vitamint is meg az E-t), és gyakorlatilag megháromszorozta a spermaszámát... A szelén meg pár egyéb dolog viszont csak nemrég jött hozzá, úgyhogy hamarosan kérni fogok neki egy új beutalót.

Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak ezek a márkájú vitaminok lennének jók, sőt! Ahogy fogynak, fel fogom őket váltani a Blackmores Bio termékcsoportjára (amiből a Bio Zinc-et szedem most). Meg nem árt ilyenekre is figyelni persze, hogy ne legyen a vitaminkapszulában pl. glutén, szója (fitoösztrogén).

Fontos még:

- rendszeres (de azért nem túlzásba vitt) mozgás (az egészség megőrzéséhez, a vérkeringés javítására)

- napi min. 2-3 L tiszta víz (nem csapvíz!!!) fogyasztása (a veseműködés, nyirokkeringés fokozására)

- fehérjedús étrend

- sok zöldség-gyümölcs

- egyszerre keveset és inkább többször enni

- a szervezet lúgosságának növelése (lúgos kémhatású ételek bevitelének növelésével)

- testsúly optimalizálása

- stressz csökkentése

Egy barátnőm szintén régóta szeretne második babát (csak náluk az első baba is lombikos). Írtam neki egy összefoglalót a legfontosabb vitaminokról és mennyiségekről, és ő el is kezdte szedni őket. Kértem tőle egy D vitamin ellenőrzést is. Megcsináltatta és átküldte a leletét: természetesen ő is D vitaminhiányos! (ahogy eddig MINDEN ismerősöm, aki elvégeztette a vizsgálatot)

Bejelentkezett egy nagyon híres itteni naturopath-hoz, aki holisztikus megközelítéssel, természetes módszerekkel és nagyon nagy sikerrátával dolgozik. A város legelőkelőbb kerületében lakik és rendel; több hónapos (!!!) várólista van hozzá, és olyanok is teherbe estek már a segítségével, akik több sikertelen lombikon voltak túl és az orvosok már lemondtak róluk. Csak a szűk ismerettségi körünkben 3 magyar lány is annak köszönhetően lett spontán terhes, hogy hozzá kezdett el járni.

Barátnőm elétette a listát, hogy miket szed most, és nagyon meg lett dícsérve érte; pont ezeket javasolná ő is, azzal a különbséggel, hogy a B6 vitaminból ő min. napi 200 mg-ot mond (én csak 50-75 mg-ot javasoltam; az RDA egyébként nők esetében még a 2 mg-ot sem éri el...). Emellett hangsúlyozta a D vitamin(!), cink, magnézium, mangán, szelén, Q10 stb. fontosságát. A Bio Zinc-ből, amiből én napi 1-et szedek, ő napi 2-t javasol mindkét fél részére és emellé még plusz B vitamin komplexet.

A ciklus megnyújtására (barátnőmnek is 23 napos ciklusai vannak amióta az eszét tudja) pedig egy vitex és wild yam alapú gyógynövénykoktélt állított össze. (a vitex kipróbálásán én már túl vagyok, de nincs kizárva, hogy egyszer talán újra megpróbálom...)

Emellett kiemelte a bio táplálkozás (hús, zöldség, gyümi) fontosságát, a mikrohasználat és minden műanyag tányér, pohár, palack kerülését, mert komoly mérgeket juttatunk így a szervezetünkbe. Fontos a szűrt, tiszta víz. Szénhidrátokat minimálisan, cukrot, édességeket kerülni.

Mindez szintén alátámasztotta, hogy teljes mértékben jó úton járok az étrendváltással és a vitaminokkal; EZ a siker kulcsa. Próbáljátok ki, és írjátok meg majd az eredményt légyszi! Ne belőlem induljatok ki; nálam egy ideje sajnos elég komoly lelki gubancok vannak, és biztosra veszem, hogy esetemben már csak ez a fő gát. Ettől még Nektek SIKERÜLNI FOG - ahogy remélhetőleg nekem is majd egy pár éven belül, ha változik pár körülményem.

Hajrá, megy a drukk mindenkinek!!! :o))

Fejlemények + az első kontroll

2011-05-01T05:30:00.005+02:00

Ott tartottam, elkezdtem szedni a pm gyógyszert (egyből 50 mcg-vel kezdve). Pont egy új ciklus kezdetén jártam ekkor, és kíváncsian vártam, hogy vajon már rögtön abban a ciklusban is észlelhető lesz-e valamilyen változás.

Hát lett.

Alig pár nap után már észleltem is az egyértelmű termékenységi jeleket, és tudtam, hogy megint túl korán fogok ovulálni. Így is lett, már a 8. napon megvolt az ovu, amit aztán egy vérszegény 10 napos luteális fázis követett.

Magyarán minden, amit eddig sikerült elérnem; minden amiért olyan keményen megdolgoztam az elmúlt csaknem 1 évben, most egycsapásra ment a kukába és visszatért a rémálom.

Csalódottság, elkeseredés, fásultság váltotta egymást bennem és megmondom őszintén, hogy 4 év után most először gondolkodtam el rajta komolyan, hogy talán tényleg ideje lenne feladnom és elfogadnom, hogy a kisfiam egykeként nő fel és akárhogy erőlködöm, soha nem lehet több gyerekem :o((

Máskor meg azt éreztem, hogy röhej lenne pont most feladni, amikor teljesen egyedül ekkora eredményeket sikerült elérnem. De egyszerűen túl sok idő telt már el. A blogra nem sok mindent írtam meg, de azért elég komolyan felszívtam magam ebből a témából, és nem 5 perc volt megszerezni ezt a tudást. Rengeteg munkám fekszik benne - és még több idő.

Idő, amit a folyamatos kutatások, szakkönyvek, tanulmányok, cikkek, különböző fórumok stb. olvasása, az információk szűrése helyett a kisfiammal is tölthettem volna... Akit a világon mindennél jobban szeretek!! De egyszerűen megszállottja lettem a teherbeesés témakörének; szüntelenül lehetséges okokat, megoldásokat kerestem; versengtem az idővel egyrészt a korom, másrészt a testvérek közti ideális korkülönbség miatt - és így a meg nem született gyermekemért a meglévő gyermekemtől vettem el az értékes időt... Nem teszem többé.

Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy elhanyagoltam őt, mert erről szó sincs. De akkor is, egyre erősödő lelkiismeretfurdalást éreztem, amiért ennyi időt "pocsékoltam" a kutatásaimra ahelyett, hogy ekkor is vele lettem volna.

Mélypontra kerültem. Egyre többször uralkodott el rajtam a "leszarom" érzés, és ez az étrendemen is tükröződött, elkezdtem ki-kilengeni a diétámból (és még jól is esett...)
Barátaim - már akik tudnak egyáltalán közülük a nyűgömről - próbáltak vígasztalni, hogy adjak időt a pm gyógyszernek, ne legyek türelmetlen, be fog az állni.
Türelem... hisztérikus kacaghatnékom támad, ha csak meghallom ezt a szót. Most néztem a Fertilityfriend-en: 38 ciklust vezettem eddig náluk. Harmincnyolcat. És ez nem esik ám egybe a próbálkozásunk kezdetével: amikor elkezdtem hőgörbézni, már kb. 1.5 éve próbálkoztunk...
Ez így egyszerűen nem mehet tovább, hogy szinte csak ez határozza meg a mindennapjaimat, a gondolataimat...

A pm gyógyszert mindenesetre szedtem tovább; úgy voltam vele, hogy most már csak megvárom a 6 hetes kontrollt, aztán legfeljebb majd szólok az endodokinak, hogy apránként felezni kellene, vagy akár leállni vele, mert nekem semmi nem ér annyit, hogy újból elcsessze a nehezen felépített ciklusaimat. Természetesen a vitaminokat is szedtem továbbra is, és a hőmérőzés is maradt. Az évek során annyira hozzászoktam már, hogy képtelen lennék leállni róla.

A következő ciklusban már 1 nappal később, a 9. napon ovuláltam, ami mégiscsak némi fejlődés, még ha nem is sok. A luteális fázisom viszont 12 nap lett, mint a pm gyogyó előtti szép időkben :o)

Ez azért némiképp javított a közérzetemen; így már jobb kedvvel mentem el a 6 hetes kontroll-vérvételre, aztán meg az eredményemért az endodokihoz.
Azt sejtettem, hogy nagy gáz nem lehet, legalábbis biztos nem fordultam át az enyhe pm alulműködésből túlműködésbe, mert annak gondolom lett volna némi tünete.

És igen, az új TSH eredményemmel az endodoki és én is maximáisan elégedettek voltunk: 1.09 !!! :o)))
Még soha nem volt ennyire tökéletes!!!! Pont úgy reagált a szervezetem a gyógyszerre, ahogy a doki várta, úgyhogy marad a napi 50 mcg. Felírt egy újabb doboz gyógyszert (csak hogy legyen tartalékban), és beutalt a következő ellenőrző vérvételre, augusztusra. Illetve ha pozitívat tesztelek, akkor rögtön fel kell őt hívnom, és rögtön vesznek vért, hogy beállíthassuk pontosan a szintet (ezt a mondatot rezzenéstelen arccal hallgattam végig. Na persze.)

Jelenleg a 3. pm gyógyszeres ciklusomat taposom, és ezúttal már a 10. napon volt az ovulációm! Szóval úgy néz ki, vissza fog ez állni szépen... :o)) Meg aztán nézőpont kérdése: a paleo étrend előtti években nem egyszer fordult elő, hogy az 5., 6. vagy 7. napon már megvolt az ovu, a következő ciklusban meg a 24. napon se... ahhoz képest végülis mi ez az 1-2 napos kis különbség?

Az endokrinológusnál

2011-03-17T03:01:00.003+01:00

Tegnapra volt időpontom az endodokihoz. Mivel gyakorlatilag semmilyen orvost nem ismerek itt, hagytam, hogy a háziorvosom (aki ugye jól ismeri a problémámat) ahhoz írjon beutalót, akit ő gondol.

Itthon aztán rágugliztam a doktornő nevére, és tényleg hatalmas szaktekintélynek számít, rengeteg publikációval, díjakkal, elismerésekkel; de az azért kissé lelombozott, amikor láttam, hogy a fő területe az andrológia, az idősödő férfiak tesztoszteronpótlásának témaköre meg hasonlók... Meglehetősen sokba kerül itt egy szakorvosi konzultáció (forintosítva olyan ötvenezer...), úgyhogy abban biztos voltam, hogy bármit is mond majd ez a doktornő, én nem fogok visszamenni a háziorvoshoz új beutalóért egy második szakvéleményért, aztán majd esetleg egy harmadikért, egészen addig, amíg meg nem találom az "itteni Dr. Tűű-t".

Vittem magammal pár kinyomtatott anyagot (ld. előző bejegyzésben), illetve az egyszerűség kedvéért írtam egy 2 oldalas összefoglalót az elmúlt 4 évemről; szépen pontokba ill. táblázatokba szedve a legfontosabbakat. Nevem, korom, első menstruáció, mettől meddig voltam fogamzásgátlón, utána milyenek voltak a ciklusaim, aztán teherbeesés természetes úton, majd kisfiam születése, meddig szoptattam, ill. mikor jelentkezett a szülés utáni első menstruáció - és innentől kezdődtek a gondok. Leírtam dióhéjban, hogy volt átjárhatósági vizsgálatom, több stimulációm, rengeteg uh és hormonsor ill. egyéb kivizsgálások, 3 sikertelen inszem. 2 országban 7 orvosom volt, és egyikük sem tudta megmondani, hogy mi az oka, hogy a szülés előtti rendszeres, szabályos ciklusaim felborultak és a hosszuk 12-44 nap között váltakozott, az egy rövid - egy hosszú sormintát szigorúan betartva; ráadásul vérvétellel bizonyítottan az extra rövid ciklusokban is ovulálok ugye. A durva ciklusrövidülés miatt az orvosok korai petefészekkimerülést emlegettek, korai változókorral riogattak - a harmincas éveim elején.

Változás egyedül akkor történt, amikor kipróbáltam a paleo diétát (nagyon nagy vonalakban tehát gabona-glutén-tejmentes táplálkozást) ... és láss csodát, az addig éveken át fennálló ciklusproblémám ezzel meg is szűnt; a ciklusaim beálltak a kisfiam születése előtti 22-24 napos hosszra. Kiszámítható 10-11. napi ovulációim lettek, és jelentősen megnyúlt a luteális fázis is, a hőgörbék szebbek, barnázás semmi nincs és a PMS is megszűnt; és amióta paleon vagyok, már többször is teszteltem halvány pozitívat.

A változás teljesen egyértelmű és letagadhatatlan; a különbség ordít:

Leírtam az összefoglalóban, hogy mivel a ciklusaim a gluténmentes táplálkozás hatására normalizálódtak, és a kutatások egyértelmű kapcsolatot mutatnak a glutén és az autoimmun betegségek között, kértem autoimmun kivizsgálásokat, és lám-lám pozitívak lettek az ANA, Anti-TPO tesztjeim és a HLA DQ8 gének is...

Táblázatba szedtem az elmúlt évek összes TSH eredményét, a legutóbbi glükóz-inzulinvizsgálatom ill. az autoimmun vizsgálatok eredményeit. Leírtam, hogy a fentiek tükrében úgy érzem, valahol itt rejtőzik a sikertelenség oka.

Roppant érdekesnek találta. Olvasás közben feltett néhány kérdést (volt-e terhességi diabéteszem (nem), PCOS-re felmerült-e valami gyanú (nem... tünet sincs, uh-kon sem találtak soha erre utaló jelet, és az FSH-m is mindig magasabb mint az LH-m), majd beszélni kezdett - én pedig hálásan hallgattam.

Jó fél órán át beszélt, én szinte meg sem szólaltam. Mert nem kellett. Elmondta, hogy a TSH leleten az 5.5-ös felső határértéknek valójában 2.5-nek kellene lennie. Eléggé a határon vagyok, szóval normál esetben ezt ő még nem kezelné, ám ha a teherbeesés a probléma (mint esetemben), akkor viszont egyértelműen igen, ő adna egy kis plusz pajzsmirigyhormont, mert jobban szeretné a TSH-t 1 körül látni. Az, hogy autoimmun pajzsmirigybetegségem van, az teljesen egyértelmű és a leleteim által dokumentált tény. Az antitestek eltűnni nem fognak, mindig jelen lesznek, de nem mindegy, hogy milyen mértékben.

Elmondta, hogy a pajzsmirigy alapvető fontosságú az egész szervezet működéséhez, a termékenységhez is, és igen, az emelkedett antitestek okozhatnak fertilitásproblémát, ill. vetélést. Ezt több kutatás is alátámasztotta, illetve az ő saját tapasztalata is ez, hogy azoknál a nőknél, akiknél emelkedett antitestek miatt a normál TSH értéktől függetlenül adott egy kis pajzsmirigyhormonkezelést, csökkent a vetélések aránya. 100%-os biztonsággal természetesen nem tudja azt mondani, hogy a kezeléssel tutira terhes leszek, erre garancia nyilván nincs. Mérlegelve viszont a kockázatokat, esetleges mellékhatásokat, ezek annyira elenyészőek, hogy ő azt mondja, megéri tenni egy próbát. Nagyon kis adagról van szó, mindössze 50 mcg-ről (én egyébként picit talán sokallom, lehet, hogy elég lett volna így elsőre a napi 25 mcg is, de annyira vágta a témát a doktornő, hogy nem szóltam közbe, nyilván ő tudja jobban) Tegnap rögtön ki is váltottam a gyógyszert, és ma reggel már be is vettem az elsőt.

6 hét múlva vérvétel, majd annak az eredményével megyek hozzá ismét, és meglátjuk, hogy alakulnak az értékeim. Ja, és a szelénszedés miatt megdícsért. A férjem legutóbbi eredményére is ránézett, és bár valóban elég gyatra a morfológia, a mennyiség annyira szuperjó, hogy ezzel simán ad esélyt a természetes teherbeesésre. Ráadásul eléggé lehúzta a labort, ahol a vizsgálatot csinálták, és az IVF laborokat javasolta helyette. Szólok is majd a háziorvosnak, hogy legközelebb ott csináltatnánk.

Hát, nagyon kíváncsi leszek, hogyan alakulnak a ciklusaim majd ennek fényében. Mostanra ugye gyakorlatilag óramű pontossággal beállt, úgyhogy ha bármi változás lesz, az egyértelműen a pm gyógyszernek tudható majd be. Én titkon nyilván a ciklusaim meghosszabbodását várom tőle (legalább pár nappal), illetve esetleg egy kicsit erősebb vérzést. Sok esetet olvastam, ahol a rövid ciklust megnyújtotta, de találtam olyat is, ahol a 28 napos ciklust 21 naposra rövidítette le. Ha valaki olyan jár erre esetleg, aki tapasztalt a témában, az írja meg nekem légyszi, hogy milyen hatása volt a ciklusaira a pm gyógyszernek!

Az előző ciklusom is csodaszépen alakult egyébként, kis elmozdulásokkal, tankönyvi kinézettel, totál egyértelmű ovulációval. Ha csak 2-2 nappal lenne hosszabb a follikuláris ill. a luteális szakasz, én már a föld fölött járnék boldogságomban. Ebben a ciklusban egyébként már végig szedtem a szelént (2 x 100 mcg-t), és az alaphőmérsékletemet (a cover line eddig mindig jellemzően 36.45 - 36.5 körül mozgott) jelentősen megemelte.

Jelenleg a ciklusom 4. napján járok, ma kezdtem el szedni az Oroxine-t és kíváncsian várom a változásokat (mert tutira változni fog tőle a ciklusom, csak hát nem mindegy, milyen irányba). Jelentkezem majd, és megírom a fejleményeket!

Az új vérvétel eredménye

2011-02-18T01:04:00.007+01:00

Jééé, az antitestértékeim egyértelműen csökkentek a 4 hónappal ezelőtti vérvételhez képest :o)) 7 hónapja vagyok egyébként paleon :o) (izé... kisebb kilengésekkel azért, de mostantól igyekszem szigorúbban venni!!)

A TSH értékem viszont enyhén emelkedik :oI

Tudom persze, hogy a TSH értéke elég ingadozó évszaktól, napszaktól és sok egyéb körülménytől függően is, de jobban örülnék, ha megint 2 alá kerülne...

A háziorvosom egyébként most kapott tőlem egy képzeletbeli pirospontot. Legutóbbi kis "véleménykülönbségünk" után múlt héten már úgy mentem vissza a leletemért, hogy vittem szépen magammal a kinyomtatott anyagomat, olyan forrásból, amit nemigen lehet megkérdőjelezni. Kinyomtatta a leletemet, beszélgettünk egy kicsit, majd csak úgy elétettem a doksikat ártatlan arccal, hogy ezt találtam...

Elkezdte olvasni:

A legtöbb endokrinológus és hagyományos orvos nem fogja a - magas antitestekkel diagnosztizált - Hashimoto-t kezelni, amíg a pajzsmirigy-funkció értékek (mint pl. a TSH) határértéken belül vannak.

Hát igen - nézett fel bocsánatkérő arccal -, ő is pont ugyanezt mondta múltkor, hogy higgyem el, hogy ezen nincs mit kezelni...

Igen - válaszoltam -, és akkor itt folytatódik a cikk. Újra olvasni kezdte. Felhúzta a szemöldökét, kiült a D betű az arcára, és csak hümmögött...

Azonban néhány endokrinológus, holisztikus orvosok (akik tehát nem csupán az adott betegséget, hanem az embert magát gyógyítják) stb. úgy gondolják, hogy a tünetekkel együtt járó Hashimoto betegség már elegendő indok a kis pajzsmirigyhormonnal történő kezeléshez.

Normál TSH értékekkel rendelkező Hashimotos betegek kezelésének indokoltságát egy tanulmány is alátámasztja, ami az amerikai Thyroid szaklap 2001. márciusi számában jelent meg. Ebben a tanulmányban német kutatók azt tapasztalták, hogy olyan Hashimotos autoimmun pajzsmirigybetegek esetében, akiknél a TSH még nem emelkedett az értékhatár fölé (="euthyroid" értékek), a levothyroxin-os kezelés csökkentheti az autoimmun betegség rosszabbodásának mértékét.

Egy 21, euthyroid Hashimoto's Thyroiditis-es (TSH határérétken belül, ám magas antitestszám) páciensből álló tanulmányban a páciensek fele levothyroxine-nel lett kezelve egy éven át, a csoport másik fele meg nem. 1 év levothyroxine-os terápia után az antitestértékek és a lymphociták (a gyulladás bizonyítéka) jelentősen lecsökkentek abban a csoportban, akik kezelést kaptak. A másik, nem kezelt csoportnál viszont az antitestek értéke nőtt, vagy változatlan maradt.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a normál TSH értékkel rendelkező Hashimotos páciensek megelőző kezelése csökkentette az autoimmun thyroiditis különböző jelzőit, és valószínűsíthető, hogy az ilyen kezelés még a Hashimoto előrehaladását is megállíthatja, sőt talán még a pajzsmirigy alulműködés (hypothyroidism) kialakulását is megelőzheti.

Forrás: thyroid.about.com

Ja, és kijelölőfilccel kisárgáztam azt a részt, ahol arról ír, hogy a Hashimoto, az emelkedett antitestek milyen tüneteket okozhatnak: többek közt termékenységi problémákat ugye.

A háziorvosom eddig ugye nem ezen a véleményen volt, nem is hallott ilyesféle kutatásokról és arról sem, hogy a Hashimoto megakadályozhatja a beágyazódást, ill. későbbi vetélést okozhat; és annak ellenére, hogy én csak egy mitsemtudó kis laikus vagyok, elolvasta az elétett dokumentumot; sőt, annyira érdekesnek találta, hogy végül megkérdezte, megtarthatná-e... És javasolta, hogy majd az endodokihoz is vigyem el ugyanezt, nagyon kedves nő, és őt is biztosan érdekelni fogja... Ezt a hozzáállást őszintén becsülöm, de tényleg. És múlt héten már azt mondta, hogy ő is kezdi azt hinni, hogy a gluténmentes táplálkozással jó úton járok, ezek szerint valahol tényleg itt lehetett a gond.

Nem tudom, hogy fogok-e kapni bármiféle kezelést, de addig is megteszem amit tudok: már meg is érkezett a neten rendelt 1 doboz 200 mcg-s szelén. A szelén pajzsmirigyhez fűződő, ill. antitesteket csökkentő jótékony hatásáról először a Luxemburgban élő barátnőmtől hallottam (szintén Hashimotos), aki megkérdezte a Németországban élő (szintén Hashimotos) barátnőjét, és ő is a szelént mondta (egy híres német endo-doktornő javaslata alapján). Ekkor kezdtem egy kicsit utánaolvasni, és pár napra rá már meg is rendeltem :o) A szelént egyébként a Hashimoto-tól tök függetlenül még Z. West könyve is erősen javasolja, mondván a szelén hiánya egyértelműen kapcsolatba hozható a női meddőséggel, és a vetélések esélyének növekedésével. Nőknek a hivatalosan ajánlott napi adag 60 mcg (ennyi szokott lenni a multivitaminokban is), de Z.W. 200 mcg-t javasol.

Ja, és a szelénnek a sperma minőségének (morfológia, motilitás, mennyiség) javításában is meghatározó szerepe van, úgyhogy már a férjem is szedi :o)

Emellett vettem magamnak nyugtató St. John's teát :o)

Hashimoto Thyroiditis

2011-02-11T06:50:00.004+01:00

Simán a Wikipédiáról, a teljesség igénye nélkül, csak pár dolgot kiragadva:

"A Hashimoto-thyroiditis (lymphocitás vagy autoimmun thyroiditis) autoimmun betegség, amely a pajzsmirigy krónikus és fájdalommentes gyulladásához és végeredményben pusztulásához vezet. A folyamat ma még gyógyíthatatlan, de L-Thyroxinnal kezelhető. A betegséget az immunrendszer hibás működése okozza. A nevét Hashimoto Hakaru (1881-1934) japán orvosról kapta, aki 1912-ben először írta le a betegséget.

(...)

A leggyakoribb esetben (80-90%) az anti-TPO szint emelkedett (az anti-TG emelkedésével vagy anélkül) Jóval ritkábban emelkedik csak az anti-TG szint. Nagyon ritka esetben fennállhat Hashimoto-thyreoiditis a fenti antitestek jelenléte (ill. emelkedett szintje) nélkül is. Az antitestek többszöri kontrollálása értelmetlen, hiszen a betegség folyamata nem állítható meg. Egyszeri kimutatás a Hashimoto-thyreoditis jelenlétére utal.

(...)

Nők gyakrabban betegszenek meg, mint férfiak (kb. 8-10:1 arányban). A betegségre való hajlam öröklődik, amint ez látható is a családokban való halmozódásból, de ez nem jár minden esetben a betegség kialakulásával. Ismert, hogy a Hashimoto-thyroiditis kialakulása gyakran hormonális változással (pubertás, szülés, menopauza) vagy stresszel függ össze.

(...)

A betegség gyakran különböző nyomelemek hiányához vezet. Emiatt fontos lehet a vas, magnézium, cink, szelén és vitaminok (B6, B12) bevitele."

Namost, hiába vannak MÉG értékhatáron belül a TSH, T3 és T4 értékeim; 381 U/ml anti-TPO értékkel egyértelműen diagnosztizálható nálam a Hashimoto-féle pajzsmirigy-gyulladás.

Így hát a napokban elkezdtem kicsit utánanézni ennek a betegségnek, és az "orvos válaszol" rovatokat olvasgatva rögtön dobtam is egy hátast...

Nade mielőtt leírnám, miket találtam, mondom a háziorvosom véleményét:

ezzel az égvilágon semmi teendő nincs, mivel a TSH értékeim MÉG határértéken belüliek. Pusztán az antitestek miatt nem szükséges semmiféle kezelés - az ráér majd akkor, amikor a betegség már előrehaladottabb stádiumba ér, és az immunrendszerem elkezdi felzabálni a pajzsmirigyemet.
a TPO antitestek jelenlétének semmi köze ahhoz, hogy nem esem teherbe. Nincs kapcsolat. A ciklusaim sem emiatt csesződtek el a szülésem után.

Úgy látszik, hogy az ő egyetemi tanulmányaiban, továbbképzéseiben még nem szerepelt, hogy a Hashimoto-féle autoimmun gyulladás egyik jellemző tünete a menstruációzavar ill. a fertilitásproblémák.

Mondjuk nem hibáztatom, mert nagyon sok weboldalon is csak a pm alulműködés ill. a pm túlműködés tipikus tüneteit sorolják fel; azt a látszatot keltve, hogy pusztán az antitestek jelenléte az égvilágon semmi tünetet nem okoz; problémák csak akkor jelentkezhetnek, amikor a Hashimoto már konkrétan átcsap pm alulműködésbe.

Ez nem így van. A diagnosztizált Hashimoto, az emelkedett antitestérték már többféle tünetekkel járhat, pl.: fáradékonyság, idegesség, alvásproblémák, súlyproblémák, depresszió, hajhullás, izom/izületfájdalmak és többek közt fertilitásproblémák.

Amit amerikai cikkekből, ill. webes orvosokhoz intézett kérdésekből és válaszokból eddig leszűrtem:

a pajzsmirigyhormonok alapvető fontosságúak az egész szervezetünk megfelelő működéséhez
kutatásokkal alátámasztható, hogy a női meddőségnek, ismételt vetéléseknek a hátterében nagyon gyakran valamilyen pajzsmirigy-működési zavar áll (pl. autoimmun gyulladás, alulműködés)
Ha pajzsmirigy elleni antitestek vannak a szervezetben, az teherbeesési problémákat, vetélést okozhat
nagyon fontos a betegség felismerése és kezelése (!) abban a stádiumban, amikor még nincs pajzsmirigy-alulműködés, de a gyulladás már fennáll (magas az antitestek száma)
az éveken át fennálló autoimmun pajzsmirigy-gyulladás (pozitív anti-TPO eredmény) esetén a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyroidism) kialakulása mindenképp be fog következni
az autoimmun gyulladás gyakran társul meddőséggel, bőrtünetekkel, hajhullással, alvászavarokkal, depresszióval, gyomorpanaszokkal stb.
az autoimmun gyulladás gyakran szülés után alakul ki (és olyan endokrinológus véleményt is hallottam, hogy hajlamosabb az autoimmun betegségre az, akinek fia születik - nem tudom, ebből mennyi igaz, így ezt csak zárójelben írom)
az autoimmun pajzsmirigy-gyulladás összefügg a szoptatással is, mert ilyenkor a magas prolaktin szint stimulálja az autoimmun B sejteket

És tudjátok, hogy a pm alulműködéses/Hashimoto-s fórumokon hány olyan Hashimotos nő hozzászólását olvastam, akiknek rövid (18-23 napos) ciklusai voltak, és a pm gyógyszer hatására a ciklusaik 28-30 naposra álltak be??? Tudjátok, mit éreztem, amikor ugyanezeken a fórumokon egyre többen és többen írták, hogy az orvosok eleinte őket is korai változókorral diagnosztiázálták a ciklusproblémáik miatt? Hogy mit éreztem, amikor egy endokrinológushoz intézett kérdésben egy olyan mondatra bukkantam, ahol a Hashimoto-s páciensnek eddig minden második ciklusa 14 napos volt, és amióta kapja a kezelést (bio-szelént szed és napi fél Euthyrox 50 tablettát), azóta szabályosan, 30-32 napra jön meg neki..."?

(Na ekkor mondjuk konkrétan azt éreztem, hogy most lövöm magam fejbe...)

De komolyra fordítva a szót, ahogy egyre inkább belemélyedtem ebbe a témába, azt éreztem, hogy végre NEM VAGYOK EGYEDÜL. Hogy nem vagyok valami reménytelen, kezelhetetlen UFO azzal, hogy akárhogy előlködtem, minden második ciklusom 12-18 napos és lehetetlen volt eddig kitörni. Ráadásul a menstruációs zavaraim és a másodlagos, megmagyarázhatatlan eredetű meddőségem is a szülésem után jelentkezett! Fiam van, akit 14 hónapig szoptattam igény szerint... a szülés utáni első menstruációm is csak akkor jelentkezett először, amikor megkezdtem az elválasztást. És utána kezdődött a ciklusfelborulás és az egész kálvária.

És lőn világosság... hát jó reggelt, kedves Ezüstmackó!

2 országban összesen 7 (hét!!!) kezelőorvosom volt az elmúlt 4 évben; köztük elég neves meddőségi specialisták és endokrinológusok is, akiknek MIND elmondtam a menstruációs zavarok kezdetét és jellegét, és mégis, egyikükben sem merült fel soha semmiféle autoimmun betegség!!! A TSH-mat (amit egyébként az agyalapi mirigy termel) rutinszerűen ellenőrizgették, de mivel az mindig jellemzően 1.5 - 2 körül mozgott, ennél tovább soha senki nem vizsgált. És most sem vizsgáltak volna tovább; az autoimmun kivizsgálásokat ÉN kértem.

A háziorvosomnak az is új volt, amikor mondtam, hogy a legtöbb endokrinológus szerint a teherbeeséshez édeskevés, ha a TSH határértéken belül van, és mindenképp 2 alatt, vagy még inkább 1 körül szeretnék látni... Tehát már az én legutóbbi 2.27-es eredményem sem a legjobb, és van olyan endodoki, aki ezt már levinné... Neem, ez érthetetlen...és megkérdezte, hogy biztos ugyanaz-e a mértékegység Mo-n, mert lehet, hogy csak ez a különbség (ez azért egy picit rosszul esett; ritkán néznek ennyire hülyének)

Ja, és egyébként anyukámnál is találtak göböket, amiket rendszeresen ultrahangoznak is - az anti-TPO értékét viszont nem tudom, mert azt nem nézték (...) A TSH, T3 és T4 értékei ugyanis neki is jók.

A fentiek fényében TUDOM, ÉRZEM, hogy itt lehet a probléma gyökere, aminek a megoldására 4 éve várok!!! Mondtam a háziorvosnak is, hogy én igenis érzem, hogy végre tényleg megtaláltam az okot, és az autoimmun betegség miatt ilyenek a ciklusaim - amit szerintem az is egyértelműen alátámaszt, hogy amint paleo táplálkozásra tértem, a ciklusaim megnyúltak, szabályosak, stabilan kiszámíthatóak lettek; megnyúlt a luteális fázisom is és megszűntek a PMS tüneteim. És azt is mondtam neki, hogy az októberi TSH és anti-TPO-s vérvételkor már 3 hónapja paleo táplálkozáson voltam, úgyhogy simán lehet, hogy az a 381-es anti-TPO érték az étrendváltásom előtt akár a többszöröse is volt...

Erre azt mondta, hogy vááárjak, ne keverjem össze, a gluténmentes táplálkozásnak semmi köze az autoimmun betegséghez. Hát, izé... az a helyzet, hogy jópár tanulmány szerint VAN.

Mostanra szerencsére már eljutottam oda, hogy tényleg hidegen hagy, mit gondol rólam az adott orvos, és mennyire lehet nekik kellemetlen és idegesítő, amikor a legújabb tanulmányok eredményeire hivatkozva ellent mondok nekik. Az ÉN életemről van szó és TŐLEM vettek el 4 évet; és ha ÉN nem állok a sarkamra, még mindig nem tartanék sehol.

Elég stresszes egyébként mostanában az életünk, ami minden bizonnyal szintén jelentős akadály. Ezen igyekszem változtatni; emellett viszont minden más hátráltató tényezőt szeretnék kizárni.

Úgyhogy most az van, hogy március közepére kaptam beutalót egy endokrinológushoz. Túl sokat nem várok tőle... de az biztos, hogy hivatalos, angol nyelvű anyagokkal felszerelkezve fogok hozzá menni, mert semmi kedvem még egyszer végighallgatni, hogy 5.5-ig teljesen jó az a TSH, nincs min aggódnom, és amúgy sincs összefüggés a menstruációs zavaraim, a majdnem pozitív tesztjeim és a magas anti-TPO között.

2010. összefoglalója - II. rész

2011-02-07T23:14:00.022+01:00

2010. júliusban járunk, az év első fele tehát eredménytelenül telt el. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott.

Születésnapomra ugyanis Szendi Gábor paleos könyvét kértem, és amint megérkezett, rögtön falni kezdtem az oldalakat. Szendi cikkei már korábban is megfogtak, és érdekelt a könyve is, de azt nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz az életemre. Először is, ez egyáltalán nem egy sima divatdiétás tucatkönyv (ha így lenne, teljesen hidegen hagyott volna), hanem nagyon komoly témákról ír, komoly tanulmányokkal, vizsgálati eredményekkel alátámasztva. Azt hittem, nekem már nemigen lehet újat mondani például az inzulinrezisztenciával kapcsolatban, de Szendinek sikerült.

A könyv meggyőzött, áttértünk a paleo táplálkozásra. A keménysajtot leszámítva elhagytuk a tejtermékek fogyasztását (mondjuk ezt a külföldi teherbeesős könyvek többsége is erősen ajánlja, de ők főleg a tehenek hormonozása miatt), és gabonából készült termékeket sem eszünk, meg hüvelyeseket sem. Húst igen, tojást is, meg sok (keményítőt nem tartalmazó) zöldséget és gyümölcsöt. A cukrot már korábban száműztük, így ez nem okozott problémát.

Itt egyébként szerencsére nagyon könnyű gluténmentesen táplálkozni, irdatlan termékválaszték van. Ettől függetlenül nem mondom, hogy könnyű volt az átállás, mert alapból nem szeretem a zöldségeket, ráaádsul el nem tudtam képzelni, hogy akár 2 napot kibírjak tejfölös/tejszínes ételek nélkül, vagy akár krumpli nélkül. A könyv viszont nagyon meggyőző volt, és ennyi év hiábavaló próbálkozással a hátam mögött már vesztenivalóm sem maradt.

Tudtátok például, hogy a lektin - ami az összes gabonában és a hüvelyesekben is megtalálható - a fő felelőse annak, hogy a bélfal átenged fehérjéket, amik egy idő után autoimmun folyamatokat indíthatnak be a szervezetben? Hogy a tej és tejtermékek valójában 3-6x nagyobb inzulinválaszt váltanak ki, mint azt a glikémiás indexük alapján várnánk (pláne szénhidráttal együtt fogyasztva)? Mondjuk logikus is; a tej a borjú táplálására való, nem emberi fogyasztásra lett "tervezve": az intenzív növekedési szakaszban lévő kisborjúnak a nagy inzulinválasz serkenti a növekedését, míg az emberben inzulinrezisztenciát alakít ki.

Tudtátok, hogy az egészségesnek és diabetikusnak hitt fruktóz valójában hosszú távon fokozza az inzulinrezisztenciát? Tudtátok, hogy a D vitamin nevű hormonnak (mert valójában az) nagyon komoly szerepe van az immunrendszer megfelelő működésében, a gyulladásos folyamatok szabályozásában; az autoimmun betegségek, cukorbetegség, rák megelőzésében?

Tudtátok, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjein D vitamin-receptorok találhatók, és D vitamin hiányában nem megfelelő az inzulintermelés - így hát megfelelő D vitaminpótlással javítható vagy megszüntethető az inzulinrezisztencia, a glükóztolerancia, egyes esetekben a II-es típusú cukorbetegség is? Tudtátok, hogy a D vitaminhiánnyal ma már 17 ráktípust hoznak kapcsolatba??

Lehetne még sorolni a végtelenségig, de azt tudom tanácsolni, hogy mindenki, aki a teherbeesésért küzd, olvassa el a könyvet, higgyétek el, megéri! Az elmúlt években rengeteg magyar, angol, amerikai, ausztrál meddőséges-teherbeesős könyvet, tanulmányt olvastam, és mégis ettől az egy magyar könyvtől kaptam a legtöbbet, ami még csak nem is konkrétan erről szól.

Visszatérve a ciklusaimra, elkezdtem tehát a paleotáplálkozást, és emellett elkezdtem D vitamint szedni. Életemben nem szedtem még külön D vitamint, valahogy ez eddig teljesen kikerült a látókörömből, egyáltalán nem is foglalkoztam vele. Csak Szendi könyve világított rá, mennyire létfontosságú is a D vitamin, és arra is, hogy a hivatalosan ajánlott napi 200-400IU mennyire nulla mennyiség (de én még ennyihez sem jutottam hozzá.)

Világos bőrű, szőke, kék szemű vagyok ugyanis; könnyen pöttyöződő, rossz bőrminőséggel, így hát én 10 percet sem töltök a napon 30+ faktoros naptej nélkül. Ami viszont blokkolja a D vitamintermelődést, tehát ebből a szempontból hiába kirándulgatok én egész nap a jó levegőn, a D vitaminszintemen ez nem változtat. És ez már hosszú évek óta így megy, főleg amióta a családban előfordult melanóma.

Így hát el sem mentem külön vérvételre, mert számomra totál egyértelmű volt, hogy súlyos D vitaminhiányom lehet (ahogy egyébként a legtöbb embernek is, csak nem is tudnak róla, nem is foglalkoznak vele). Írjátok csak be simán a google-ba, hogy D vitamin deficiency és milliónyi cikk, tanulmány jön fel, újabbak és újabbak. Aztán érdemes melléírni az "infertility" szócskát is, és meg fogtok lepődni az olvasottakon. Sőt, továbbmentem, megnéztem a d vitaminhiány és a pozitív ANA, ill. az autoimmun betegségek kapcsolatát is...

Elkezdtem tehát azonnal D vitamint szedni. Szendi szerint egy felnőtt napi szükséglete 1000-4000 IU között mozog, de különböző mérések azt mutatják, hogy egészen napi 10.000 IU-ig nem kell aggódni a túladagolás miatt. Ismétlem, hivatalosan a napi ajánlott adag 200-400 IU, ha e fölött akarnál szedni, a gyógyszertáros elájulna a felelőtlenségeden, hogy túl akarod adagolni.

Napi 1400 IU-t kezdtem szedni, amit aztán nagyon hamar megdupláztam, napi 2800 IU-ra (reggel-este 1-1 1000-res D vitamin (de néha napi hármat is szedtem belőle), plusz 1-1 600-as Calcium 400 IU D vitaminnal)

3 teljes hónapon át szedtem tehát a hivatalosan ajánlott napi mennyiség kb. tízszeresét, majd elmentem egy vérvételre; életem első D vitaminszint-ellenőrzésére. Az eredményem így 116 nmol/L lett, ami az itteni határértékben (60 - 160) ugyan benne van, ám a Vitamin D council roppant érdekes honlapja szerint 50 ng/ml-nél, azaz 125 nmol/L-nél kezdődik az elfogadható D vitamin szint, és 125 - 200 nmol/L a határérték!!

Vazze, ha 3 hónap extrán "túladagolás" után sem sikerült elérnem a kívánatos határértéknek még az alsó határát sem, akkor mégis mennyi lehetett a D-vitaminszintem a kezelés előtt????

Férjem csak feleannyit szedett, mint én, tehát napi 1400 IU-t, és 3 hónap után 89 nmol/L lett az eredménye...

Fentiekből is nyilvánvalóan látszik, hogy ha a hivatalosan javasolt mennyiséget szedtük volna, az pontosan annyit ért volna, mint halottnak a csók - a D vitamin szintemet gyakorlatilag semmivel nem növelte volna meg! Azon felnőtteknek egyébként, akiket minimális vagy semmi UVB sugárzás nem ér, napi 5000 IU-t javasol a Vitamin D council. Ki lehet számolni, hogy ezen D vitaminmennyiség eléréséhez mennyi terhesvitamint vagy multivitamint (amikben általában olyan 50-200IU közötti D vitamin van, ha van egyáltalán) kellene naponta bekapkodni... Szedtem én mindig is multivitaminokat, és azt hittem, hú de egészséges vagyok, mindent jól csinálok.

A másik, hogy elkezdtem B6-ot szedni. Egész pontosan a ciklus első felében B complex-et szedek, a luteális fázisban pedig pedig zinc+B6+magnesium tablettákat.

A B6 vitamin ugyanis elengedhetetlen a női ciklus normális működéséhez. A B6 vitamin hiányára a petefészkek alacsony progeszteronszinttel reagálnak, ami ösztrogéndominanciához vezet, és luteális fázis problémákhoz.

A multivitaminokban is van persze B6, olyan 1.2-2.2 mg körüli mennyiségben, ami le is fedi a nőknél hivatalosan javasolt napi adagot. A teherbeesés esélyének növeléséhez, ciklusbeállításhoz, luteális fázis megnyújtásához azonban naponta min. 50 mg-ot javaslok. Én is ennyit szedek (luteális fázisban néha 75-öt is), meg is lehet nézni azóta a ciklusaimat... Írjátok be simán a google-ba, hogy "B6 fertility" és olvassatok csak bele az ezrével feljövő cikkekbe, sikersztorikba.

Ja, nézettem egyébként újra TSH-t, és ezúttal T3-at és T4-et is kértem hozzá, meg anti-TPO-t. Korábban mindig csak TSH-t néztek, mivel mindig jellemzően 1.5-2 körül mozgott, tehát abszolút határértéken belül, így soha nem tartották indokoltnak a többi vizsgálat elvégzését. (Tudom egyébként, hogy a TSH teherbeeséshez 2 alatt az ideális, egyes endodokik szerint inkább 1 alatt (bár közvetlen környezetből is több példát tudok 3.5 fölötti TSH-s teherbeesésre))

Az eredményeim a következők lettek:

TSH: 2.27 (0.35 - 5.50) mIU/L

Free T4: 12.6 (9.0 - 25.0) pmol/L

Free T3: 4.1 (3.5 - 6.5) pmol/L

A TSH és a T3, T4 eredményeim is jók tehát, úgyhogy ha nem nézettem volna anti-TPO-t is, azt hihetném, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ez viszont 381 lett (60 alatt fogadható el az érték), ami Hashimoto betegségre utal. Ez és a pozitív ANA így együtt már húzós egy kicsit, úgyhogy szeretnék majd elmenni a háziorvoshoz beutalóért egy jó endokrinológushoz.

Na de mondom tovább! Úgy kezdtem el a gluténmentes táplálkozást, hogy én egyáltalán nem vagyok gluténérzékeny; sőt, soha semmire nem voltam érzékeny. Így hát engem lepett meg a legjobban, amikor 3 hónapnyi paleo étrend után azért inkább erre is kértem a kivizsgálást, és megkaptam a leletet, miszerint a HLA DQ8 génpár bizony pozitív lett:

A gluténérzékenység tehát igenis ott lappang bennem is, még ha nem is tudtam róla!

"A fehérvérsejtek felszínét képező fehérjék szerkezete határozza meg, mire reagál az immunrendszer. Ezeket a fehérjéket humán leukocita antigéneknek, vagyis HLA-knak nevezik. Ezek közt az egyik altípus a HLA-DQ, aminek 9 fajtája van. Mindez azért fontos, mert a cöliákiában szenvedők esetében 98%-ban kimutatható vagy a HLA-DQ2 vagy a DQ8. (...)

Mivel minden gén párosával van bennünk, egy anyai, egy apai eredetű, ezért a legnagyobb kockázatúak azok, akikben párosával van jelen a DQ2, a DQ8, vagy a kettő kombinációja." (...)

Bizonyos fehérjék emésztetlenül jutnak át a bélfalon, és az immunrendszer betolakodónak nézve őket védekezni kezd ellenük. Ha azonban a betolakodó fehérje és valamely testfehérjék között szerkezeti hasonlóság áll fenn, akkor az idegen fehérje ellen aktiválódott immunrendszer később a saját testszövetei ellen fordul: ezt nevezzük autoimmun betegségnek. Mivel elég sok autoimmun betegségben mutatható ki a HLA DQ8 gén jelenléte, ezért igen erős a gyanú, hogy ezeket a betegségeket az élet során elfogyasztott gliadin provokálta ki azáltal, hogy aktiválta az immunrendszert.

(forrás: Szendi Gábor: paleolit táplálkozás, 70-71. oldal)

Úgyhogy ismét köszönjük szépen Szendi Gábornak - nélküle az életben nem jutott volna eszembe gluténérzékenységi vagy autoimmun vizsgálatot kérni, és nélküle azt sem tudtam volna, hogy a kettő között bizony ok-okozati összefüggés van...

És akkor lássuk, hogyan alakultak a ciklusaim a paleo táplálkozás + D + B6 vitamin együttesének hatására (más kiegészítőket is szedek persze, de azokat eddig is szedtem: pl. E vitamin, omega 3, Q10, Royal Jelly, EPO a ciklus első felében stb. És persze multivitamint is szedtem, de azt később a jódtartalom miatt már elhagytam (Hashimoto-soknak tilos a jód!!))

Szerintem ritka szép ciklus és görbe, gyönyörűen és élesen elkülönülve a ciklus két fele. A luteális fázisban annyira gyanús lett, hogy sorozatosan szinte ugyanolyan értéket mértem, hogy a végén teszteltem... és halványan, de egyértelműen pozitív lett. A férjem is látta, nem csak beképzeltem magamnak. El sem hittem: végre sikerült!!! Tervezgettem, számolgattam, és alig vártam a másnap reggelt, hogy újra tesztelhessek: ami viszont sajnos már negatív lett, és rá pár napra meg is jött. :o((

Nagyon rossz volt, de legalább reményt adott, hogy igenis jó úton járok!

A következőkben pedig szépen beállt a ciklusom 22-23 naposra. Azt hiszem, el tudjátok képzelni, mit éreztem, amikor lassan 4 (NÉGY) ÉV hiábavaló küzdelem után, most először egymás után 2 ciklusom is normális volt, majd a harmadik is, majd a negyedik is... Már az 5. ciklusban vagyok, és a jelek alapján most is csak a 10-11. nap között fogok ovulálni! :o)

A paleo étrend + vitaminok okozta változás elképesztő:

- megbízható, fix, 22-23 napos ciklushossz

- fix 10-11. napi ovuláció

- nincsenek többé 12-18 napos ciklusok

- nincs többé 5. napi ovuláció

- a luteális fázisom, ami korábban jó ha 10 nap volt, nagy ritkán 11; most már fixen 11-13 napos!

- hőgörbék sokkal szebbek

- egy molekulányi barnázás sincs a ciklus végén

- a PMS tünetek teljesen megszűntek!

A saját kutatómunkámmal értem el azt, amit az orvosoknak és specialistáknak az elmúlt 3.5 évben nem sikerült!!!!! Miért nem nézték nekem soha eddig a D vitamin szintemet??? Miért nem hívta fel soha egy orvos sem a figyelmemet, hogy ez a vitamin mennyire fontos az egész hormonrendszer működéséhez? Miért nem vizsgáltak soha azelőtt autoimmun betegségekre?

Igen, rövidek a ciklusaim (bár hozzáteszem, hivatalosan csak a 21 nap alatti ciklusok esnek ki a normál tartományból); viszont amikor 27 éves koromban leálltam a 8 éve szedett fogamzásgátlóról, akkor az első ciklusom még 28 napos volt, utána pedig beállt 22-24 naposra, és a kisfiam is egy ilyenben fogant. Tehát mivel nekem már 27-28 évesen is ilyen rövidek voltak a ciklusaim, vagy már akkor is korai változókorban voltam, vagy most, 34 évesen sem vagyok abban...és valami egész más áll a háttérben!

Azóta többször is teszteltem már pozitívat, ami ugye a kisfiammal való terhesség óta nem fordult még elő! Sajnos mind biokémiai terhesség csak, még csak nem is vetélés. Elindul valami, aztán valamilyen okból mégsem fejlődik tovább. :o(

Két fő okot tudok erre elképzelni:

1. Lehet, hogy most kivételesen a férjem spermaeredménye lehet a háttérben, mert bár a mennyiség több, mint kiváló (csaknem 90 millió/ml), a motilitás is 40% fölötti, viszont a morfológia rettenet gyatra, mindössze 3% (!) a normál formájú sperma. 2009-ben 11% volt, ami szintén meglehetősen rossz, de valamiért azt hittem, csak valami kivételről lehet szó, mert azelőtt azért nem volt ennyire rossz eredménye (2007-2008-ban pl. 22% vagy több volt a normális alakzatú spermák száma, ami szintén nem nagy szám, de a természetes teherbeeséshez már elég).

2. a másik lehetséges verzió szerintem az autoimmun cucc lehet. Ebbe most kezem csak magam jobban beleásni.

Az is biztos, hogy nem a tesztek hibásak. Ugyanazt a tesztsorozatot használom, és minden ciklusban ugyanúgy 9-11 dpo között tesztelek, és egyes ciklusokban halvány pozitív, másnapra picit erősödik, aztán sajnos negatívra vált - más ciklusban pedig azonnal csontnegatív.

Arról sem lehet szó, hogy én nézek valamit félre. Ezek márpedig igenis pozitív tesztek, világosan látható egy halvány második csík is (ami gyakorlatilag azonnal megjelenik, tehát nem csak valami száradás utáni szellemcsík) - és hát 9-10 dpo-nál ennél erősebbet nem is lehetne elvárni (rákattintva kinagyítható):

A lényeg, hogy 4 évnyi küzdelem, hiábavaló sorozatos orvosi kezelések, tabletták, injekciók, homeobogyók, gyógyfüvek, gyógyteák, varázslatok után már elmondhatom végre, hogy simán az új étrendemnek, D és B vitaminpótlásomnak köszönhetően a ciklusaim helyrejöttek, kiszámíthatóak, egységesek és rendszeresek.

Nagyon hiszek még az akupunktúrában, jógában és a reflexológiában - a jövőben efelé fogok orientálódni - a jelenlegi táplálkozás megtartása mellett természetesen.

Szurkoljatok légyszi, hogy olyan pozitívat is tudjak tesztelni végre, ami aztán egyre csak erősödik, aztán már ultrahangon is látni lehet majd a mi kis kincsünket, és hallhatjuk a szívdobogását is...

2010. összefoglalója - I. rész

2011-02-01T01:28:00.013+01:00

Ott hagytam abba, hogy 2010. februárban abbahagytam a fogamzásgátló szedését - amit azért szedtem egy negyedévig, mert egyszerűen nem akartam több 12-17 napos ciklust; nem bírtam már az állandó stresszt; a jelek sasolását, amik arra mutattak, hogy igen, ez a ciklus is rövid lesz, akármivel erőlködöm.

Ez alatt az idő alatt sikerült kikapcsolnom a témát, elkezdtem futni, fogytam is néhány kilót.

Az első természetes ciklusom nagyon hosszúra sikerült: 34. napi ovulációval és mindössze 8 napos luteális fázissal (ami gyakori jelenség a tabletta abbahagyása után). A következő ciklusban viszont már a 9. napon ovuláltam, amit 9 napos luteális fázis követett, és a 19. napon meg is jött ugye...

Utána megint a 26. napon ovuláltam, szintén 9 napos luteális fázissal. A sorminta tehát maradt, egy rövid - egy hosszú... Mondtam már, mennyire őrjítő ez, hogy képtelenség ebből kitérni???

A következő - azaz a tabletta abbahagyása utáni 4. természetes ciklusban - elmentem 3. napi vérvételre. Bár ne tettem volna...

FSH - 14.5 IU/L (!!!!!!!!!!)

LH - 8.9 IU/L

Ösztrogén - 620 pmol/L

Progeszteron - 3.7 nmol/L

Csak úgy mondom, hogy a kerek 1 évvel korábbi vérvételemen 594-es ösztrogénszinthez még csak 3.2 volt az FSH-m. Teljesen egyértelmű, hogy a mostani ritkaszar eredményt a sorozatos clomidos (closty), FSH szuris stb. kezeléseknek köszönhetem, és nyilván a 4 hónapnyi fogamzásgátló sem volt a legjobb ötlet. Külföldi fórumokon is millió olyan esetet lehet olvasni, ahol stabilan 10-es FSH-ból egy 6 hónapos clomidos kezelés csinált 20-ast.

A háziorvosnál az eredményt látva üveges tekintettel meredtem magam elé, és úgy jöttem ki a rendelőből, mint akivel halálos betegséget közöltek. Padlóra kerültem; kész, vége, tényleg a menopauza felé tartok 33 évesen.

Pár nap alatt aztán valahogy mégis összekanalaztam magam. Rájöttem, hogy a legrosszabb FSH eredményeket érdekes módon akkor kaptam, amikor cukorterheléses vizsgálattal egybekötve nézték. Amikor ugyanis a vizsgálat előtt kimegyek futni egyet reggel (ez beindítja a hormonokat), illetve rendesen eszem-iszom (sok vizet), és töknyugodt vagyok a vérvételkor, akkor jó eredmény születik... Amikor viszont már előző estétől nem eszem és nem iszom, és reggel kiszállva a kocsiból csak átülök kényelmesen a rendelőbe, és éhgyomorra felhúzom magam a nővérke lassúságán, na akkor magasabb az FSH-m is.

Ezen kívül bújtam az angol nyelvű fórumokat, és rengeteg sikersztorit mentettem el magamnak; olyanokét, akik szintén a harmincas éveik elején lettek korai petefészekkimerüléssel diagnosztizálva, és az FSH-juk az enyém sokszorosa volt, mégis teherbe tudtak esni később, és egészséges babát szültek az orvosaik nem kis döbbenetére.

Egyre több tanulmány mutatja egyébként, hogy az FSH (ami amúgy is ciklusról ciklusra változhat, hol magasabb, hol alacsonyabb; ráadásul sok egyéb tényezőtől is függ, pl. stressz) nem megbízható módja a petefészektartalékok felmérésének, pláne nem a 38 éves kor alattiak esetében. (az AMH teszt megfelelőbb erre, de itt is számos példa van, ahol gyenge AMH érték mellett is sikerült a teherbeesés, szóval ez is csak egy stresszfaktor, így hát nem csináltattam meg)

A közvetlen baráti körömben is van olyan példa egyébként, ahol a lánynál 28 évesen a hormoneredményei alapján az orvos korai petefészekkimerülést diagnosztizált, és korai menopauzával riogatta. A házassága, az élete romokban hevert akkor, és egyedül maradt a kisfiával. Állandó stresszben élt, pánikrohamjai voltak. Évekkel később aztán rátalált az új szerelem, új városba is költözött, teljesen új életet kezdett, és még két babát szült... legutóbb 37 évesen, és mindkét terhesség szinte azonnal összejött. Szóval erről ennyit.

Nézettem egyébként kortizolt is, de határértéken belül volt. A vérképem is teljesen rendben volt továbbra is. A cukorterheléses vizsgálat pedig a következő eredményt hozta:

Glükóz 0 perces: 4.8 mmol/L (3.6 -6.0)

Glükóz 60 perces: 6.6 mmol/L (3.6 - 11)

Glükóz 120 perces: 5.5 mmol/L (3.6 - 7.7)

Eddig tehát tökéletes. A 120 perces eredményem sem csúszik az éhgyomri alá, ami utalhatna inzulinrezisztenciára.

Inzulin 0 perces: 2.2 uU/ml (ref. range 17 alatt)

Inzulin 120 perces: 31.6 uU/ml (ref. range 23 - 59)

Én is látom, hogy a 120 perces az éhgyomrinak enyhén szólva is több, mint az ötszöröse, de ettől függetlenül nem tartom rossz eredmények (a leletemre egyébként a labor rányomtatta, hogy minden a legnagyobb rendben, és 3 év múlva várnak kontrollra, és persze az orvos is tökéletesnek mondta, de hát tőle nem is várok többet). Plusz más mértékegységben mérték, mint Mo-n, és a labor referenciahatárai alapján is jó ez az eredény. Ekkor egyébként már csak 65 kg körül mozogtam (180 centihez), de nem diétáztam.

Megnézték az elmúlt 3 hónap átlagos glükózszintjét is:

HBA1C: 5.4 % (4.0 - 6.0)

eAG: 6 mmol/L ( ez HbA1C eredmény alapján becsült napi átlagos gülózszint)

Szóval ezeket én jónak minősítém, pláne mivel akkor még nem is diétáztam.

Ami viszont még megijesztett az FSH-n kívül, az az autoimmun vizsgálat volt. Az ANA tesztem (Antinuclear Antibodies) ugyanis pozitív lett. 160 lett az eredményem, és pont ez a határérték is; 160 alatt kell lennie.

Pattern: speckled.

ds-DNA Antibodies: kevesebb, mint 5 IU/ml (8 alatt kell lennie , szóval ez jó)

Mint az a leletemen is rajta van, az ANA jelenléte többek közt SLE-re utalhat (lupus). Ezt beírva a keresőkbe egyből elsápadtam, és rájöttem, létezik annál sokkal nagyobb gond is, minthogy nem esem teherbe... Viszont az SLE diagnózisához nem elég simán az ANA jelenléte, hanem több feltételnek, tünetnek kell fennállnia emellett, és nekem ezekből szerencsére egy sincs.

Néhány napnyi kéztördelős idegeskedés után úgy döntöttem, hogy nekem erre végképp semmi szükségem, úgyhogy egyszerűen ignoráltam ezt a témát.

Visszakanyarodva az adott ciklushoz, amint az az ösztrogénszintemből látszott is, megint korán, már a 9. napon ovuláltam. Utolsó reménysugárként bejelentkeztem egy kínai csodadokihoz, közben pedig megcsináltam egy 3 napos méregtelenítő kúrát, ami alatt csak folyadékot vettem magamhoz (frissen facsart zöldség- és gyümölcsleveket ittam).

A kínai dokinál tett látogatásom nagyon érdekes volt. Teljesen másképp zajlik náluk egy vizsgálat, mint azt megszokhattuk - ők a pulzust nézik nagyon gondosan, mindkét kézen. Az ujjait váltogatja közben, hol itt fog rá, hol ott, és közben figyel, számol, hallgat, érez. Ezen kívül még a nyelvet vizsgálja meg mindig. Összeállított nekem valami kínai gyógynövénykeveréket, amit vízben feloldva kellett innom. Közben visszajártam kontrollra. Már rögtön abban a ciklusban 11 nap lett végül a luteális fázisom, ami utoljára csak a fogamzásgátló szedése előtt fordult elő.

Mondta, hogy a következő ciklusban nézzünk megint egy FSH-t, mert csökkennie kell. Hitetlenkedve néztem rá - ugyan már, hiszen ebben a ciklusban nézték, ő meg a luteális fázisban kezdett el kezelni, hogy csökkenne máris jelentősen rögtön a következő ciklusban? De jól van, elmentem, megnézettem és csodát láttam: majdnem ugyanolyan ösztrogénszint (678) mellett az FSH-m ezúttal már csak 6.3 volt; tehát kevesebb, mint a fele!! Rajta van a leletemen, feketén-fehéren... (ebből is látszik egyébként, hogy az FSH milyen gyorsan és milyen nagy mértékben változhat) A föld fölött lebegtem boldogságomban, legszívesebben megöleltem volna a kínai dokit!

A későbbiekben viszont sajnos nem vált be a kezelés: a kínai gyógycuccok hatására egyre korábban ovuláltam, és a luteális szakasz is jelentősen rövidült, úgyhogy pár hónap után feladtam.

És innen kezd majd érdekes lenni a történet, amit majd egy másik bejegyzésben írok meg. Hiszem, hogy megtaláltam a megoldás kulcsát, nem csak saját magamhoz, de rengeteg sorstársamhoz is! :o)

Tovább az úton...

2010-12-18T04:16:00.002+01:00

Tündérek vagytok, hogy még mindig gondoltok rám és szurkoltok, pedig a blogot is teljesen elhanyagoltam az utóbbi időben... Nagyon sok pótolnivalóm van, és ígérem, hogy írni fogok egy jó hosszú összefoglalót erről az évről. Terhes egyelőre még nem vagyok, de az elmúlt hónapok jelei alapján egyértelműen jó úton járok! :o))

Boldog Ünnepeket kívánok mindenkinek, aki idetéved - váljon valóra minden álmotok!!! :o))

Az új irány

2010-02-11T08:51:00.003+01:00

Új év, új ciklusok, új remények. 4 hónap után abbahagytam a fogamzásgátlót. Elismerem, az tényleg jó volt, hogy végre kiszámítható, pontosan 28 napos ciklusaim voltak (még ha tisztában vagyok is vele, hogy mesterséges ciklusokról van szó). Semmi idegeskedés, hogy mennyi lehet az FSH-m meg az ösztrogénszintem, meg hogy "jaj, már megint keveset vérzek, megint rövid ciklus lesz", meg a többi para. Elmaradtak az állandó utánajárások, esettanulmányok keresése, kutatások, hogy mit tehetnék még, amivel sikerülne teherbe esnem.

Ellenben elkezdtem futni, napi rendszerességgel, néha este is, nem csak reggelente. Valamint megcsináltam egy 15 napos méregtelenítő kúrát is (gyógynövényes gyomor-, máj- és béltisztító tabletták, plusz mellette nagyon kímélő étrend, főleg zöldség-gyümölcs, magvak, barnarizs, teljes kiőrlésű cuccok stb. Semmi cukor, fehérlisztes termékek, péksütik; és persze semmi alkohol, kávé, cigi, gyógyszerek. Semmi hús, tehéntejtermék, és tojás sem. Piszok nehéz volt, hús nélkül még kibírom 2 hétig, de a sajtok, tejföl, tejszín stb. nélkül már nemigen. Arról nem is beszélek, hogy a párolt zöldséget képtelen vagyok sajnos lenyelni.)

Ez az időszak tökéletes volt arra, hogy egy kicsit kikapcsoljak, és végiggondoljam, merre induljak neki. További hormonkezelésekből, inszemből, lombikból köszönöm szépen, de egyelőre nem kérek. Az elmúlt hónapok során ugyanis egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a legtöbb nő, aki babáért stresszelve egyik inszemet csinálja a másik után, vagy netalántán már lombikra váltott és petesejt leszívásra vár a lógrúgásnyi stimulációk után, igenis teherbe tudna esni természetes úton is!!

Hiszem, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve nincs olyan, hogy meddőség, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy akinek van méhe, petefészkei, petevezetékei, az igenis teherbe tud esni, akár 40 évesen is. Akkor is, ha endometriózisa van, vagy esetleg PCO-s, vagy egyéb, teherbeesést korlátozó/megnehezítő problémája van. A kulcs megtalálni a sikertelenség okát, és azt kezelve fogamzásra tökéletes állapotba hozni a testet.

Hiszem, hogy sima életmódváltással igenis a legtöbb párnak összejönne a baba! (akinek meg nem, és kell az orvosi rásegítés, ott is sokkal nagyobb az esély a sikerre, ha megfelelő életmódot él a leendő anyuka)

Józan paraszti ésszel végiggondoltam a saját családfámat: nagymamámék tizen voltak testvérek, dédpapámék tizenketten. Persze, abban a korban jóval nagyobb volt a gyermekhalandóság is, éhezés, járványok stb. meg háborús idők is voltak, meg hát kellett a munkaerő a földekre, szóval ekkora létszám teljesen átlagos volt.

A lényeg mégis az, hogy dédnagymamám 10 gyereket szült meg, üknagymamám 12-t, minden probléma nélkül. Én meg évek óta a másodikért küzdök??? Egyszerűen kiveri az ember szemét a felismerés, hogy miben volt más az a világ, és miben más ez. Na igen, gyakorlatilag mindenben.

Ők tanyán éltek és földművelést, állattenyésztést folytattak. Azt ették, amit maguk termeltek, köztük sok gabonát, zöldséget. Megfejték a tehenet, meg volt baromfiudvar, ahonnan összegyűjtötték a tojást, és saját maguk vágták le a saját maguk által nevelt állatokat. Nem ettek adalékanyagokat, színezőket, ízfokozókat, stabilizátorokat, tartósítószereket, aspartamot meg a többi szart, amik nélkül ma már alig találsz a boltok polcain bármit is.

Nem hormonozták a teheneiket a nagyobb tejhozam érdekében. A zöldség és gyümölcs, amit ettek, mindig friss volt, és az adott évszaknak megfelelő. Nem ettek a nagyobb profit és könnyebb szállíthatóság érdekében még zölden leszedett, aztán mindenféle vegyszerrel érlelt import gyümölcsöket. Nem voltak drogok; alkoholra, cigire, kávéra meg nem futotta, és gyógyszereket sem szedtek (ám ismerték és alkalmazták a különböző gyógynövényeket)

Nagy volt a család, és még nagyobb a nélkülözés, úgyhogy keveset ettek, soha nem zabálták magukat degeszre. A "testmozgás" is megvolt, reggeltől estig komoly fizikai munkát végeztek. Tiszta levegőt szívtak, nem volt légszennyezés, nem kipufogógázok felhőjében éltek. Nem létezett "karrier", sem az ahhoz társuló stressz. Nem volt tévé sem, ami elé le lehetne heverni egy tál csipsszel a kezünkben (ami ugye szintén nem volt. Meg idejük sem lett volna ilyesfajta lazulásokra).

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy üknagymamám (aki 12 gyereket szült) majdnem a 101-et is betöltötte már, amikor meghalt, anno még a helyi újságban is benne volt. Dédnagypapám meg például 96 évesen halt meg, szerintem csak azért, mert fél évvel azelőtt meghalt a felesége és emiatt elhagyta magát, életunttá vált. Amíg azonban dolgozott (még 94 évesen is sarlózta a füvet, meg különböző szerszámokat készített, minden napra elfoglalta magát valamivel), semmi baja nem volt.

Nyilvánvalóan nem fogom tudni az ő életüket élni, nem kezdek itthon földművelésbe és állattenyésztésbe sem, és levágni is képtelen lennék őket; én már csak ilyen satnya városi vagyok. De azt azért megtehetem, hogy legalább megnézem, hol vásárolok és alaposan megválogatom, mit eszek meg.

A mai világ legerősebb mozgatórugója egyértelműen a pénz. Minél több profitot termelni bármi áron. Tömegmanipulálás, reklámok hada a fogyasztási kedv növelésére, a minőség rovására. Egyszerű, 5 perc alatt elkészíthető műkaják, nehogy elmenjen 1-1,5 óra főzésre a drága időnkből. Iszonyú méreteket ölt a helytelen táplálkozás és mozgásszegény életmód miatti vészes elhízás.

Virágzik a gyógyszeripar, amivel főleg a fentiek miatt kialakult betegségek tüneteit kezelik az orvosok (és gyakran azt is rosszul), ahelyett, hogy az okot próbálnák megkeresni és így megszüntetni a problémát. A hagyományos kínai gyógyászat ellenben pont ez utóbbit végzi, illetve a megelőzésre fektet hangsúlyt. A test és a lélek egyensúlyára, egészségére.

Ezt az irányt tűztem most ki magamnak, egy későbbi bejegyésben majd részletezni fogom, hogy pontosan mit is gondolok életmódváltáson, és milyen új dolgokat fogok kipróbálni.

Jogosan merül fel egyébként a kérdés, hogy ha tényleg csak az életmódon múlna a teherbeesés, akkor miért esik teherbe annyi vészesen elhízott nő, meg alkoholista, drogos k*rvák cigivel a szájukban? Hát igen, ők az igazán szerencsés kategória (mármint teherbeesés szempontjából, a többit nem irigylem tőlük), de mivel nekem úgy látszik küzdenem kell a terhességért, kénytelen vagyok mindent bevetni a siker érdekében.

A másik, ami most így hirtelen még eszembe jutott, az az, amit már korábban is írtam, azaz a túlinformáltság problematikája; amikor a nő teljesen rákattan a témára, minden lehetséges szakirodalmat elolvas, így pontosan tudja, mennyi mindenen múlhat a siker és emiatt is stresszel (például én)

Állítom, hogy a "boldog tudatlanság" rengeteg nőt segített babához. Dédanyáink vajon tudták, mi az a PCO, IR, FSH, LH, progeszteron stb.? Méhnyálkahártya, tüsző, sárgatest, meg a többi?

Dehogy. Annyit tudtak, hogy ha azt csinálják, akkor abból gyerek lesz. Halvány fogalmuk sem volt a fogamzás lehetséges akadályairól; olyan egyértelműen elkönyvelt tény volt "az együttlét gyereket eredményez", mint az, hogy a nap keleten kel. Éppen ezért tudtak HINNI benne, őszintén! A hit pedig rengeteget számít. Aki meddőséggel küzd, és a sikertelen hónapok során végigrágta magát ezer orvosi cikken és szakirodalmon, az tudja, mennyire apró dolgokon is elcsúszhat az egész, és hiába próbál hinni, innentől kezdve ez már iszonyú nehéz.

Egyik ismerősöm, amikor megtudta, hogy milyen régóta próbálkozunk már sikertelenül, megkérdezte: "és jókor csináljátok? Tudod, a 14. napon?"

Khm. Ezt nem is kommentálom, aki benne van, az úgyis tudja, mennyire kiakasztó egy ilyen kérdés, pláne ha olyantól kérdezik, aki lassan disszertációt írhatna a témából.

Később ugyanez az ismerősöm elhatározta, hogy babát szeretne. Aztán teljesen megdöbbent, hogy az első ciklusban nem jött össze rögtön, hiszen jókor voltak együtt (gondolom a már említett varázs-14. napon, amúgy se ciklusismeret, se hőmérőzés, se LH teszt, se semmi; ezek létezéséről sem tud) Finoman mondtam neki, hogy ez azért nem így megy ám, iszonyú mázli kell ahhoz, hogy valakinek rögtön elsőre, vagy akár másodikra összejöjjön, és hát azért 38 évesen pláne nem annyira termékeny már az ember (plusz a súlyfölösleg is akadályozó tényező lehet) stb. Nem foglalkozott azzal, amit mondtam, hiszen ő TUDTA, hogy a babához nem kell más, csak rendszeres szex. Pont. Ennyire egyszerű!

És igen, a következő ciklusban terhes is lett, azóta már lassan szül is... Hát nem igaza volt?? Fogalma sem volt a lehetséges akadályokról, így nem parázott, nem nézett utána semminek, hanem kitartóan hitte, hogy sikerülnie kell, hiszen ez az élet rendje - és sikerült is neki.

1 évet adok magamnak a spontán teherbeeséshez és igyekszem sokkal optimistábban állni a dologhoz :o)

Életjel

2009-10-23T07:41:00.001+02:00

Bevallom, hogy "kissé" megkeseredtem az utóbbi hónapokban és már írni sem volt kedvem az egészről, úgyhogy nem jelentkeztem. Pedig Ti gondoltatok rám és szurkoltok, úgyhogy igenis tartozom Nektek annyival, hogy megírom a fejleményeket.

Az első inszemnek úgy mentem neki, hogy tényleg, őszintén nagyon bíztam benne, hogy sikerülni fog. Hiszen van már egy gyerekünk, és igazából mindent rendben találtak mindkettőnkkel, miért ne sikerülne? Az, hogy a gondosak kiválasztott, feltuningot kiskatonák seregét pont ovulációkor feljuttatják egészen a petevezetőkhöz, azért elég nagy rásegítés, tuti sikerülnie kell. Statisztikákat olvastam, meg fórumokat, és bizony elég sokszor sikerül már az első inszem. Nekem sajnos nem sikerült.

Elkenődtem, főleg mivel a tüszőrepesztő elég későn ürült ki, így kerek egy napig azt hittem, most sikerült, terhes vagyok.

A hőgörbém a múltkor nem tettem fel, most pótlom:

Elég hamar összekaptam magam, azonnal akartam kezdeni a második inszemet. Igenám, de ha maradt a sorminta, azaz hogy nekem minden második ciklusom vészesen rövid, akkor nincs értelme belekezdeni ugye. Bementem hát a klinikára és kértem egy vérvételt, még azt is én mondtam meg, hogy miket vizsgáljanak. Ezt egyébként imádom itt, hogy abszolút a páciensért vannak; semmi lekezelő, kioktató hangnem - egyenértékűként kezelnek, odafigyelnek az emberre és meghallgatják a véleményét.

A lényeg, hogy a ciklus elején az ösztrogénszintnek alacsonynak kell lennie, az majd csak az ovuláció közeledtével kezd jelentősen emelkedni. A ciklus 2. vagy 3. napján kell levenni a vért. Amikor nekem 100 körüli az ösztradiol értékem, akkor rendesen, úgy a 14. nap körül ovulálok. Egyszer mértek 594-et (ciklus 2. napján) - és ahogy az várható is volt, sokkal előbb, már a 9. nap ovuláltam abban a ciklusban. Az eddigi legdurvább 2. napon mért értékem 1114 pmol/L volt, és ez 5. napi ovulációt jelentett, egy mindössze 14 nap hosszú ciklusban...

Na de visszakanyarodva, megmérték és 111 lett az érték. Szuper, tök boldog voltam, mehet a 2. inszem! Egyébként ez volt a legígéretesebb hőgörbém, szerintem itt lehet, hogy lett volna belőle valami.

A ciklus vége felé, ahogy emelkedett egyre tovább és tovább a hőm, tényleg kezdtem hinni benne, hogy basszus sikerült! Hát nem. Ugyanaz volt, mint az előző ciklusban, ugyanúgy pozitívat teszteltem, itt még 1 nappal tovább is. Picit több hcg volt a tüszőrepiben, ezúttal ugyanis nem 5000-re Pregnylt kaptam, hanem Ovidrelt, ami vagy 6500-as, ez magyarázza a még lassabb kimerülést.

Sebaj, újult erővel kezdtem a harmadik inszembe!

Egyszer csak sikerülnie kell... Az első inszemnél még folyamatosan bújtam a netet, tüneteket, történeteket keresve, ki mit érzett, kinek hányadik sikerült, kit mivel stimuláltak, kinek hány és mekkora tüszője volt, ki mikor kapta a tüszőrepit és mikor volt az inszem, feküdt-e utána stb. Mindent megtettem, amit tudtam, mindegyik inszemnél. Mégsem sikerült. A harmadik SEM.

Teljesen magam alatt voltam: hogy lehet, hogy egy teljesen természetes úton összejött, majd gondtalan terhességből, természetes úton világra jött makkegészséges gyerekkel, 2 év próbálkozás, cikluskövetés, stimulálás után még 3 inszemmel sem tudok teherbe esni?? Egyszerűen nonszensz! Elegem volt, abba akartam hagyni.

Fel sem hívtam a klinikát, annyira csalódott voltam. Legalább 1 ciklust ki akartam hagyni, elegem lett az állandó macerából, utazgatásokból, időpontkérésekből, beszélgetésekből, ultrahangokból, inszemekből, injekciókból, számolgatásból.

Első természetes ciklusom szuperjól indult. Először is, végre megfelelő mennyiségben véreztem. 5 napig volt meg, plusz még 2 nap barnázás - nekem ugye jó esetben is kb. 3 napig szokott meglenni, az extra rövid ciklusokban meg ugye már a 2. napon alig van valami :o(

Aztán, életemben ilyen "későn" én még nem ovuláltam - a 17. napra tette a fertilityfriend, és végül maga a ciklus is 31 napos volt!! Bár a terhesség sajnos ezúttal sem sikerült, mégis örültem a normál hosszúságú ciklusnak - főleg a 14 napos luteális fázisnak. Végre!!! Eddig jó ha 10-11 nap volt.

Az meg végképp nagy boldogság volt, hogy nem ovuláltam túl korán - a ciklus első felének rövidülése ugyanis egyértelműen petefészekkimerülésre mutat... :o(((( (De hát 33 évesen? Könyörgöm, kicsit korai lenne még az a klímax... a családban sincs semmi ilyenre példa, anyunál is csak 52 éves kora körül jelent meg a menopauza.)

Láttam a fényt az alagút végén, és vártam, hogy elkezdhessem a 4. inszemet. Annak rendje és módja szerint le is esett a hőm, úgyhogy el is battyogtam szépen újra a klinikára és befizettem a következő, 4. inszem árát. Ciklus első napján kellett hívnom őket. Egy szombati napon meg is jött, végül azonban csak hétfőn szóltam nekik, és akkor is inkább személyesen mentem be, mert egyértelmű volt, hogy valami baj van.

Rendes vérzést vártam - 31 napos ciklusban azért bőven van ideje megvastagodni a méhnyálkahártyának. Ehhez képest szombaton pár órát vérezgettem (nem volt számottevő, a legtöbb nőnek szerintem csak a menstruációja vége felé, úgy a 4-5. nap körül van ekkora mennyiség). Aztán elállt. Éjjel amúgy sem szoktam vérezni, de másnap azért igen - most meg semmi. A ciklus 2. napján nem vérzek!!! Nagyon minimális, alig látható kis barnázás volt csak. Terhességi teszt közben persze totál negatív. Ciklus harmadik napján termékeny nyákot véltem felfedezni... Irány a klinika, kértem gyorsan egy vérvételt, mielőtt bármit elkezdenék szedni+szúrni.

Amikor az eredményekkel aznap délután felhívtak, azt hittem, kiesek a cipőmből.

Tehát, ne felejtsük, a ciklus 3. napjáról van szó!!

Ösztradiol: 1938 pmol/L

FSH: 8.05 IU/L

beta HCG: 0

Progeszteron: 7.6 nmol/L

A progeszteron az egekben, mondjuk olyan 1.5 alatt illett volna lennie. Az ösztradiolnál a papíromon a legfelső határérték az az ovuláció előtti csúcs, és 1500-ig van a skála... Nekem meg csaknem 2000 már a 3. ciklusnapon??? Az FSH is nagyon fontos adat, ez mutatja a petefészektartalékokat. 6 alatti érték kiváló, 8-ig még egész jó, de még 10-ig is elfogadható, utána viszont már egyre kevesebb az esély, hogy érik épkézláb pete és valaha is sikerülhet még a terhesség. Nézzük csak meg az én eredményeimet! Az FSH szint csökkenésével kezd ugyanis hirtelen nőni az ösztrogénszint - vazze, ha ez a csökkent érték, akkor mennyi lehetett az FSH-m az ösztrogénemelkedés előtt??? 15??? Van itt még értelme BÁRMINEK???

Bediktálta az IVF-es nővér az értékeket, én meg miután magamhoz tértem a sokkból, megmondtam neki, hogy akkor ezt a ciklust felejtsük is el, semmi értelme, majd talán a következőben. Erre meglepve visszakérdez: "akkor ezek szerint ezt a ciklust ki akarom hagyni, nem akarok most inszemet?"

Amilyen állapotban voltam, legszívesebben ráordítottam volna, hogy "cicám, felfogtad te egyáltalán az eredmények jelentését, amit az imént lediktáltál?? Mégis mi a francnak kéne itt még stimulálni, mondd már meg, hogy minek!"

Ehelyett összeszedtem magam, és nyugodt hangon közöltem vele, hogy idő- és pénzpocsékolásnak tartanám, ha még szúrkálnám magam, mivel ilyen értékekkel kizárt, hogy 10 napnál hosszabb legyen a ciklusom. Semmi kedvem ezt még pluszban felgyorsítani és tovább rombolni a petefészkeimet. Terhesség létrejötte ilyen ciklusban nyivlánvalóan kizárt.

Végül aztán kemény 12 napig húztam... Mutatom a hőgörbémet, igazán tanulságos.

Kerek 10 hónapja (!) járok az IVF klinikára, túl vagyok egymillió vérvételen, ultrahangon, konzultáción, stimuláción, hasbaszurin, fenékszurin, 3 sikertelen inszemen, és ide jutottam, hogy nemhogy terhes nem lettem, de minden még sokkal rosszabb lett, amióta "kezelik a problémámat"???

Most nem azért, de a fiam születése után kezdődtek a rövid cikusok - eleinte csak kb. 2x fordult elő egy évben, hogy 14 napra újra megjött. Amióta viszont a nyugati orvostudományt hívtam segítségül, már szabályosan minden 2. ciklusom szar!!!!

Csalódtam, méghozzá hatalmasat. Az elmúlt hónapok alatt rá kellett jönnöm, hogy a problémám egyedül egyvalakit érdekel - és az én vagyok. Az orvosoknak csak egy vagyok a sok közül, és a legtöbb esetben ők maguk is csak próbálkozgatnak. Most nem azért, de éreztem már azt, hogy az adott témában ÉN jobban képben vagyok, mint az, akinek ilyen irányú végzettsége van... és ez azért nem kicsit szomorú.

Egy olyan orvost sem találtam eddig, aki tényleg a szívén viselte volna az estemet, és komolyan, őszintén meg akarta volna keresni a probléma gyökerét. Már arra is gondoltam, hogy írok a SOTE-nak, csak van ott olyan, még lelkes orvostanhallgató, akinek egy ilyen eset kihívást jelent.

Azt már nem is mondom, hogy ráadásul most is alig vérzek... szóval vérvétel nélkül is előre sejthető, hogy ismét rövid ciklusom lesz...

És ezzel kimondtam, hogy kész, VÉGE, én itt befejeztem!!! Hagytam üzenetet a klinikán, hogy szeretném törölni a 4. inszemet, hívjanak vissza, mi a módja a pénzem visszafizetésének. Majd még akkor rögtön, a ciklus első napján elmentem a háziorvoshoz és felírattam tablettát.

Igen, fogamzásgátló tablettát.

Jelenleg ugyanis ezt az egy megoldást láttam a problémáimra, mert így legalább:

1. leállítom a petefészkeimet, pihenhetnek végre

2. nem pocsékolom többet fölöslegesen a petéimet

3. végre 28 napos ciklusaim lesznek - ha egy mód van rá, nem szeretnék ugyanis minden héten vérezni!!!

4. miután leállok a tablettával (kb. fél év múlva, ennyi irattam fel), hátha történik valami csoda és normalizálódik a helyzet, de legalábbis gőzerővel indul meg a peteérés, és akkor talán hátha...

2 napja szedem a tablettát. Eltűnnek majd végre az aknék a szám körül, az államról (petefészekproblémára mutat ugye ez is), és a hajhullásom is meg fog állni... Hurrá.

Addig is mozgok rendszeresen, normálisan táplálkozom, még valami kínai csodadokit is fel fogok keresni szerintem. Meg rendeltem az USA-ból egy csodakönyvet, ami mindenféle titkokat árul el a teherbeeséshez, pont az ilyen reménytelen eseteknek, mint én vagyok. A könyv állítja, hogy nincs olyan, hogy "meddőség", mindennek oka van, amit ha megtalálnak és megfelelő módon kezelnek, akkor igenis simán teherbe lehet esni.

Még csak a 70. oldalon tartok a 271-ből, nemigen volt időm eddig olvasni, de ha jónak ítélem, akkor mindenképp megosztom Veletek is.

Köszönöm mindenkinek, akinek volt türelme mindezt végigolvasni - és köszönöm Nektek a szurkolást is!

-

2009-07-20T09:05:00.002+02:00

Az első inszemünk sajnos nem sikerült, bármennyire veszettül igyekeztem pozitív lenni és bevonzani a pozitív eredményt.

A legrosszabb az egészben mégis az, hogy még tegnap reggel (inszem utáni 13. napon, ciklus 27. napja) is halvány pozitív volt mindkét fajta teszt, amit próbáltam (csak a késő délutáni próba lett negatív)

A hivatalos verzió a "mikor teszteljek először, ha hcg tartalmú injekciót kaptam" kérdésre az, hogy 14 napot tanácsos várni a 10000 IU-s Pregnyl-t követően, 10 napot az 5000-res után, 7 napot a 2500-as után. Ez a dokik által meghatározott ajánlott várakozási idő, nyilván inkább pár nappal megtoldva, hogy egészen biztosra menjenek.

Az elmúlt napokban egymillió helyen utánaolvastam a hcg szurik kiürülésének, és általánosságban azért elmondható, hogy nagyjából kb. 1000 iu ürül ki naponta a szervezetből (persze van, akinél ennél gyorsabban ürül, pl. több példa is van, hogy 10000-res tüszőrepi utáni 7. napon már negatív a teszt - de van akinek lassabban ürül, és ugyanez a mennyiség akár 12 nap múlva is jelen van még a szervezetben)

Minden példában azt találtam, hogy a luteális fázis támogatására adott kis dózisú, utolsó 1500-as szuri utáni 4. naptól azért már lehet tesztelni, mert az már minden bizonnyal valós eredményt ad. Hát nálam nem azt adott, még az 5. napon sem (!), így aztán még nagyobb a pofon.

Meg is fogadtam, hogy legközelebb egy nappal sem tesztelek előbb a 14. napnál, de lehet, hogy inkább csak a 16. napon, már ha addig nem jön meg persze.

Holnap tervezem felhívni a klinikát, hogy értesítsem őket, ma új ciklusom kezdődött. A holnapot még mindenképp meg akartam várni, mert a vérzés mennyiségéből azért nagyjából látni fogom, hogy rövid lesz-e a ciklus (a sorminta alapján az jönne...), vagy történt valami csoda és az előző ciklusban szedett hormonális készítmények hatására talán normálissá változtam és rögtön kezdhetjük is a következő inszemet.

Hát, ez van, tudom, hogy sokan drukkoltak és köszönöm mindenkinek - reméljük a következő majd sikerül!

Az első inszem

2009-07-07T07:45:00.003+02:00

Tegnap, a 14. ciklusnapon, délután 4.45-kor megvolt életem első inszeminációja :o)

A tüszőrepitől már 2 napja úgy éreztem, hogy pattanásig feszülnek a petefészkeim. Hétfőn délután 1-re kellett mennünk az intézetbe mintát adni. A mintaadás gyorsan ment, Édesem kb. 10 perc múlva már kint is volt (adategyeztetés is volt, előtte és utána is le kellett csekkolnia, hogy megfelelő-e a név a tégelyen és minden adat)

A hasam dél után valamivel kezdett el fájdogálni, és délután 1 körül rendesen görcsölt, mintha meg akarna jönni - ez lehetett az ovuláció. Ekkor egyébként épp 36 óra telt el a tüszőrepesztó beadása óta, szóval stimmel is :o)

A köztes időben elmentünk az IKEA-ba addig csavarogni meg ebédelni, fél 4-re értünk vissza. Az embrió transzferes váró-résznél ültettek le minket, és hamarosan tele lett a váró. Nem sokkal később szólt egy asszisztens, hogy a dokink (mások is hozzá vártak) kb. egy fél órás késésben van, amiért elnézést kér. Szuper. Még jó, hogy számítva erre, a tüszőrepit 1 órával később adtam be...

Végül csak kb. 4.40 körül hívtak be, addigra már kellőképpen ideges voltam, 1 óra alatt 3x is elmentem pisilni (én, aki amúgy egész nap alig pisil) A doktornőm eléggé rohanásban volt, gyorsan elnézését kért a késésért miközben bementünk a vizsgálóba és elhadarta, hogy akkor ott vetkőzzek le alulról, majd vegyek magamra egy köpenyt, úgy hogy a megkötős rész a hátamon legyen. Elrejtett a függöny mögé, közben a férjemet kérte meg, hogy még egyszer ellenőrizze a neveinket és adatainkat az előkészített anyagon, majd erről egy papírt is alá kellett írnia. Elmondta, hogy kifejezetten jó volt a minta minősége, a múltkori 27%-os aktivitás most 60% fölötti lett, és mennyiségre is tökéletes :o)) (most 3.5 napig nem szexeltünk mintaadás előtt :o)

Felfeküdtem az ágyra, lábak szét, talpak a kis tartón. A doktornő még egy ilyen zöld, lyukas lepellel is letakart, mint amivel a műtéti területet szokták. Kacsa be (megjegyzem, hogy nem az otthon megszokott hideg, fém kacsa volt, hanem egy átlátszó, műanyag. A tágítás így sem volt kellemes, de legalább nem volt hideg), és utána már fecskendezte is be az anyagot. Fájdalomnak nem nevezném, inkább erősen kellemetlen érzésnek. Az átjárhatósági jutott eszembe róla, amikor a kontrasztanyagot fecskendezték be - az egyébként kellemetlenebb volt. Érdekes egyébként, hogy esküszöm éreztem, ahogy az anyag nemhogy a méhembe kerül, de beáramlik a petevezetőimbe is. Ismerem az érzést, az átjárhatóságinál is egyértelműen éreztem ahogy a petevezetőimben halad, és akkor a monitoron is láthattam. Most sajnos nem volt uh, meg semmi, csak a sima befecskendezés. Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél (pedig lassan adagolta, közben kérdezgette, jól vagyok-e). Miután végzett, már mehettem is öltözni, egy percet sem feküdhettem tovább, nemhogy fél órát, ahogy az otthoni klinikákon van. Össz-vissz ha 10 percet bent voltunk, sokat mondok.

Azt mondta, most majd érezhetek némi visszafolyást, de ne ijedjek meg, semmi gond, miután befecskendezte, az anyag alig pár perc alatt eljut mindenhová, ahová kell neki. Jeleztem, hogy igen, már most érzem a visszafolyást (és bizony én örültem volna, ha inkább fekhetek). Akárhogy is van, a gravitáció mégiscsak ellenem dolgozik, úgyhogy alig vártam, hogy kiérjek a kocsiig és ott lefeküdhessek. Így mentünk haza, aztán még otthon is lefeküdtem pár órára. Drágám közben elment a mi Kincsünkért, akire egész délután barátaink vigyáztak, meg játszóházaztak vele.

Az inszem utáni 4. és 8. napon még egy-egy Pregnyl 1500 injekciót kell kapnom, ez biztosítja, hogy megfelelő vastagságú legyen a méhnyálkahártya és hogy ne jöjjön meg idő előtt. Külön progeszteronpótlást nem kaptam.

Éjjel jól aludtam, nem fájt semmim. Reggel meg úgy ébredtem, hogy egyből elvigyorodtam - hiszen tegnap inszeminációm volt!!! Már csak 2 hét és kiderül, sikerült-e...

Ma van a születésnapom. Egyetlen ajándékot kérek... :o)

A tüszőrepesztőről

2009-07-05T09:30:00.001+02:00

Közben megtaláltam a kérdésemre (hogy a tüszőrepi beadása után nő-e még a tüsző mielőtt megreped) a választ:

A hCG injekció az ovulációt kiváltó LH természetes ösztönző hatását utánozza, a petesejteket érésük befejezésére készteti, majd tüszőrepedést és petesejtkilökődést okoz. Akkor adják, ha a tüsző a min. 18 mm átmérőt már elérte - az inszemre pedig az ezt követő 36-40 óra után kerül sor. Tehát az injekciónak a tüszőrepesztés előtt tüszőérlelő hatása is van :o) (ja, és hogy kinek mekkora dózist adnak, azt a testtömegindex alapján döntik el - nálam elég volt az 5000-res is, 21.4-es TTI-vel)

A Puregont pedig azért kellett beadnom az Orgalutran mellett, mert ezzel teremtettünk egyensúlyt (ezt a doki is mondta, hogy az egyik ellensúlyozza a másiknak a hatását). A Puregon hatására a tüszők tovább növekednek, bennük a petesejtek tovább érnek - miközben az Orgalutrannal megakadályozzuk az ovulációt mindaddig, amíg a klinikán lehetőség nem lesz az inszemre. Nekem csak egyszer kellett adnom, a következő nap már repeszthettem is.

Az Orgalutrant rendesen a fecskendőben árulják, tűvel, mindennel, és hűtőben tartást sem igényel. A Puregon-t pedig a speciális tollal kell beadni, ebben már volt tapasztalatom múltkorról. Mindkettő a hasba ment, köldök alatti részre.

A tüszőrepi, a Pregnyl, na az már nem is olyan egyszerű. Külön ampullában van a víz, meg külön egy másikban maga a hatóanyag, nagyon finom por formájában. Komplett szett jár hozzá: a fecskendőhöz van egy hosszú tű, amivel a vizet fel lehet szívni az ampullából, hogy aztán a port tartalmazó ampullába beleengedjük, majd ezek összekeveredése után (nem kellett egyébként kevergetni, magától oldódott azonnal) a hosszú tűvel visszaszívjuk az ampulla tartalmát a fecskendőbe, majd tűt cserélünk: az injekció beadásához egy rövidebb és valamivel vékonyabb tű kell. A klinikán felkészítettek, hogy ez a szuri fájni fog, csíp és feszít, már csak a mennyiség miatt is (1 ml kerül befecskendezésre) Végül nem is volt vészes, bár biztos sokat segített az is, hogy ezt fenékbe kértem.

Nekem a 3 szuri közül az Orgalutran volt a legkellemetlenebb, biztos azért, mert a párom - miközben a tű már tövig benne volt a hasamban - elkezdte forgatni a fecskendőt, hogy a buborékokat elkerülje (pedig nem volt ám semmi gáz, külön mondták a klinikán, hogy ne kezdjünk pánikolni a buborék miatt, az kell, hogy kinyomja a folyadékot) Ez után a szuri után egyébként csípett, viszketett, feldagadt és ki is pirosodott a helye.

Na de a lényeg, hogy minden szurit az előírásnak megfelelően megkaptam. A tüszőrepi előtt 1 órával még totál negatív volt a kórházi LH teszt kazetta, olyannyira, hogy szinte csak a kontrollcsík látszott. A tegnapi tüszőrepi után viszont - ahogy arra számítani is lehetett - ma délután már erős pozitívat teszteltem.

Holnap pedig inszem, alig várom!!! :o))

Egy sikertörténet

2009-07-04T04:48:00.000+02:00

...mert szükségem van rá, hogy ilyeneket olvassak :o) Egy amerikai fórumot olvasgatva találtam rá erre a történetre:

A lánynak összesen 6 inszeminációja volt. Az első 3-nál nem kapott gyógyszert a tüszőérés támogatására, a 4. és 5. inszemnél pedig Clomidot kapott, 100 mg-ot (én 50 mg-ot szedtem most naponta, azelőtt meg 25 mg-ot, és ez utóbbitól is lettek szép domináns tüszőim, csak kicsit később mint most), a ciklusa 3-7. napjáig kellett szednie. Az első 5 inszemnek BFN (Big Fat Negative) lett a vége, nem esett teherbe.

A 6. inszem esetében ugyanúgy Clomidot kapott, ugyanúgy 100 mg-ot, és ugyanúgy a 3-7. ciklusnapig kellett szednie. A ciklus 13. napján összesen 4 tüszőt láttak (18.5 mm, 16.5 mm, 13.5 mm, 13 mm). A 14. ciklusnap estéjén tüszőrepesztő injekciót adott be magának, és 36 órával később megcsinálták az inszeminációt. Az ovuláció utáni 14. napon pozitívat tesztelt - és kiderült, hogy hármasikreket vár!!

Azt mondja, szent meggyőződése, hogy a tüszőrepesztő szuri segített, ugyanis egyesegyedül ez volt, amiben különbözött ez az inszem az előzőektől.

A gyerekek (ld. fotó) a 31. héten születtek, egészségesek :o)

Na ez milyen már? :o) Gyereket akartál? Tessék, itt van rögtön három :o))) 5 évig hiába próbálkoztál? Semmi gond, most egycsapásra bepótoltad :o))

Ma éjjel én is megkapom a tüszőrepesztőt, aztán hétfőn mindent bele! :o) Na mi nem hármasikrekre gyúrunk, meg aztán amúgy is csak egyetlen domináns tüsző látszott az uh-n.

És soha nem szabad feladni. Ha most nem is sikerül, akkor majd sikerülni fog legközelebb. Vagy azután. Vagy azután...

Az időpontok

2009-07-03T07:23:00.000+02:00

Most hívtak a klinikáról a ma reggeli vérvételem eredményével: még nem lódult neki az LH-m (ma egyébként 3 LH tesztet is elhasználtam, és mind totál negatív lett, úgyhogy sejtettem én is, hogy nem vagyok még az LH csúcs közelében)

Ma este 8 órakor kell beadnom az Orgalutrant (az ovulációt késleltető injekciót), majd 50 IU Puregon injekciót. Holnap pontban éjfélkor pedig a tüszőrepesztőt - és hétfő délután 4 órára vagyok beírva inszemre (Drágámnak pedig du. 1-kor kell mintát adnia a klinikán)

A tüszőrepesztő beadása után kb. 36-40 óra múlva reped meg a tüsző (és a tájékoztató szerint a tüszőrepi után 38-42 órával végzik az inszemet) Vajon a tüszőrepi beadása utáni másfél napban nő még a tüsző, mielőtt megreped?

Csak remélem, hogy minden jól lett kiszámolva és elég érett és szép lesz a tüszőm addigra... Szurkoljatok! :o))

Új fejezet

2009-07-01T08:32:00.001+02:00

Elkezdtük az inszemet. Múlt hét péntekre volt időpontom az intézetbe, és akkor már a ciklusom 4. napján voltam (normál ciklus, tudok ugye kettőig számolni és látom a vérzésből is). A délelőttöt gyakorlatilag ott töltöttük, sok beszélgetés, tudnivaló, aláírnivaló, na és az anyagiak. Előre kell fizetni, a ciklus első napján (de simán elfogadták, hogy a 4. napon vagyok és még ebben a ciklusban szeretném kezdeni). Forintosítom az összegeket, az egyszerűség kedvéért: az inszem költsége 144.000 Ft. A ciklus végén viszont az itteni TB azonnal visszatérít belőle 119.000 Ft-nyi összeget, szóval így azért már mindjárt jobban hangzik. Sajnos a gyógyszereket viszont nekem kell állnom, és azok elég drágák.

A clomidot (itt 5.700 ft... otthon meg nincs több 600-nál...) a 4-8. napig kellett szednem, ma a 9. ciklusnapon vagyok, ami egyben az első uh napja is. Nagyon-nagyon szurkoltam, hogy ne legyen 14 mm-nél nagyobb tüszőm, mert akkor kihúzom hétfőig - hétvégén ugyanis nem csinálnak inszemet, így ha vasárnap ovulálnék, az gáz.

A mai kora reggeli uh-n 1 szép domináns tüszőt találtak, a bal oldalon, és 15 mm.

A tüsző naponta kb. 2 mm-t nő, és 20 fölött gyakorlatilag bármikor repedhet (de általában 21-25 mm körül), szóval kétesélyes: vagy már vasárnap ovulálnék, vagy csak hétfőn.

Így hát felírt a doki Orgalutrant (15.000 Ft). Ez egy olyan injekció, ami gátolja az idő előtti LH növekedést, ezáltal késlelteti az ovulációt (hogymikvannak...)

Péntek kora reggel kell mennem egy sürgős vérvételre, ahol megnézik az LH és a progi szintet, és amint megvan az eredmény, azonnal hívnak, hogy rögtön be kell-e adnom a késleltetőt, vagy ráér péntek estig. Emellett 50 IU Puregont is be kell majd adnom magamnak (még jó, hogy maradt múltkorról) péntek este.

Szombaton este tüszőrepi (Pregnyl 5000 IU, 12.000 Ft), aminek időpontját (és az inszem időpontját) pénteken mondják majd meg, amikor felhívnak a véreredménnyel. De valamikor hétfőn meglesz az inszem, úgyhogy szurkoljatok légyszi!!!

Az inszem utáni 4. és 8. napon pedig szintén kapok majd szurikat (Pregnyl 1500, az árukat még nem tudom), amik a méhnyálkahártya vastagítását, a luteális fázist támogatják.

Hát ezek a hírek vannak röviden... :o)) A kapott tájékoztató szerint az inszem sikerességi rátája 6% és 25% közé tehető ciklusonként - a két legfontosabb ténylező ebben a nő kora (az évek múltával nyilván egyre csökken az esély) és a sperma minősége. Reméljük a legjobbakat!

Abbahagytam

2009-06-25T09:49:00.000+02:00

Abbahagytam a Vitex-et. Az előző hozzászólást ott fejeztem be, hogy a ciklus 9. napján vagyok, és még nem volt ovulációm. Később aztán a reggeli hőmérsékletekből egyértelműen kiderült, hogy épp aznap volt ovulációm... És a doki nyilván azért nem látott az aznapi uh-n a jobb petefészekben semmit, mert akkoriban repedhetett meg a tüsző. Mivel szedtem szorgalmasan a Vitexet, biztos voltam benne, hogy legalább 10 napos luteális fázisom lesz, tehát min. 19 napos lesz ez a ciklus. Azt hittem, ha a rövid ciklusban a túl korai ovulációt ki tudom tolni egy kicsit, már jó vagyok, hiszen a Vitex miatt a luteális fázis már tuti rendben lesz, legalább 10-12 nappal. Annál nagyobb volt hát a döbbenetem, amikor a ciklus 16. napján, 9. napi ovulációval és kemény 6 nap luteális fázissal vérezni kezdtem.

Úgy látszik tehát, hogy tökmindegy, milyen szerekkel erőlködöm, ha a fejem tetejére állok is, az egy rövid - egy normál c. sorminta folytatódik :o( A félelmem pedig a csalódottságomnál is nagyobb - nem értem, mi történik velem és félek, hogy esetleg valami komolyabb dolog állhat a háttérben.

Most rendes vérzésem van, meg a sorminta alapján is normál ciklus következik, viszont a reggeli hőmérsékletem kicsit aggasztó... A ciklus 2. napján 36.37 volt a hőm, ami a ciklus 3. napján már 36.6-ra ugrott... Ilyen eddig még nem volt, legkorábban a 6. napon ment fel. Kíváncsi leszek a holnap reggeli hőmre. Holnapra van egyébként inszemes időpontom, hogy megtervezzük a nővérrel a ciklusomat. Így azonban nem tudom, van-e értelme bármibe is belekezdeni, vagy csak a pénzt szórom :o((

Az már csak hab a tortán egyébként, hogy a 9. napon, épp ovulációkor egész véletlenül épp együtt voltunk a férjemmel (4 nap kihagyás után, tehát tuti volt idő egészen friss és sok kiskatonát felsorakoztatni). Őszintén szólva már nem is az fáj a legjobban, hogy mindezek ellenére megint megjött. Hanem az, hogy megint 15 napra. :o(

A Vitexet tehát abbahagytam. Elméletileg ez úgyis Clomidos ciklus lesz (már ha holnap rábólintanak, hogy elkezdhetem szedni már ebben a ciklusban), és a kettőt együtt úgysem lehet szedni. Meg hát ilyen eredményekkel sajnos a továbbiakban nem látom értelmét.

Fejlemények

2009-06-16T10:57:00.000+02:00

Ma is voltam a dokimnál, el szerettem volna kérni a párom eredményeit, meg beszélni vele a hogyan továbbról. Elmondtam neki ugyanazt, amiről az előző postomban is írtam (persze nyugodt hangnemben), meg is hallgatott szépen, de okosabb nem lettem. A méhnyálkahártyámmal az uh-kon semmi gond nem volt, ovuláció előtti időben 8 mm, az tökéletes. Csak azt mondta ismét, hogy szerinte - bár kétségtelenül van rendszeres ovulációm, sőt túl sok is... - idősebbek a petefészkeim, mint az a korom által indokolt lenne, nem működnek tökéletesen. A férjem eredményeivel is gond van ugye, úgyhogy most jutottam el oda, hogy azt mondtam, elég, nem húzom tovább az időt fölöslegesen.

Mondtam a doktornőnek, hogy a férjem frissen kiderült eredményei és az a tény, hogy ovuláció körül ugye szinte minden nap együtt voltunk, néha többször is, egyértelmű magyarázatot ad arra, hogy miért nem lett terhesség a Clomidos ciklusban sem. Megkérdeztem, nem lehetne-e ennek fényében újra kezdeni egy 3 hónapos Clomidos kezelést (ahogy azt a prof is javasolta egyébként), de ezúttal biztosabbra menni és IUI-t (intrauterine insemination) kérnék hozzá. Ha már gyógyszeres stimulálás, legalább ennyivel is szeretném növelni az esélyeket (a prof simán ágyban, párnák közti feljuttatást javasolt, de akkor még nem tudtuk a férjem eredményét)

Aztán ha nem jön össze 3-4 próbálkozásra sem, akkor belevágni az IVF-be. Ez utóbbitól viszont egyelőre tartok, azért a szervezetnek mégiscsak megterhelőbb (na meg a pénztárcának is...)

Velünk pedig elméletileg nincs olyan gond, ami miatt csak az IVF lenne a megoldás, nincsenek elzáródva a petevezetékeim, és a férjemnek sincs semmi olyan problémája, ami miatt csak így lehetne babánk.

Egyetértett, és máris felírta a Clomid receptet és a beutalót az IVF-eseknek, hogy vegyenek fel a programba :o) Átballagtam szépen és már rögtön jövő hét péntekre kaptam is 2 időpontot, lesz egy "nurse appointment", ahol elmondják, miről is szól ez az egész, mit kell tennem stb. és én is feltehetem a kérdéseimet, ill. lesz egy "accounts appointment", ahol elmondják, mennyibe is fog ez nekünk kerülni. (érdekes, hogy egyszerre ez nem megy, és külön időpontot kell kérni rájuk... még azt is megkérdezte az ügyintéző, hogy szeretném-e ha egy napon lenne ez a két időpont, vagy inkább különböző napokon óhajtom (...)

Szóval, június 26-ára 10.00 és 10.30-ra kaptuk az első időpontokat, és remélhetőleg már a következő ciklusban elkezdhetjük az inszemet!!!

Sokáig szerettem volna minden ilyesmit elkerülni, mondván az lehetetlen, hogy nekünk csak így lehessen újra gyerekünk és próbálkoztam mindenféle természetes dologgal, hogy sikerüljön. De komolyan mondom, most megkönnyebbülést érzek. Hogy végre tényleg történik valami, egyre közelebb kerülünk a kistesóhoz! :o)) Tudom, hogy kicsi az esélye, hogy már az első sikerülhet, de nagyon reménykedem benne, hogy valamelyik inszem igenis sikerülni fog.

p.s. a ciklusom 9. napján vagyok, és ovulációm még nem volt, ami szerintem egyértelműen a vitex miatt van. Gyakorlatilag csak az első nap volt normális vérzésem, a másodikon nagyon minimális, a harmadikon meg már csak még minimálisabb barnázás... Emellett ugyanúgy éreztem a melleim teltségét és a luteális fázis minden tünetét magamon, ahogy a korábbi 15 napos ciklusaimban is végig, úgyhogy szerintem a Vitex nélkül ez is csak egy 15-17 napos ciklus lett volna. A hőgörbém furcsa, 36.5-nél, az eddigi cover line-on toporog, mintha nem tudná eldönteni, hogy most fel vagy le menjen. A vitexet tovább szedem és nagyon remélem, hogy min. 20 napos ciklusom lesz - ez most azért is nagyon fontos, mert az IUI tanácsadás csak jövő pénteken kezdődik, és az lesz a ciklus 19. napja. Ha ez előtt megjön, akkor lőttek az új (normál) ciklusnak és majd csak az az utániban kezdhetünk (a tanácsadás megléte alapfeltétel, hogy elkezdhessem a Clomidot). Úgyhogy nagyon remélem, hogy a Vitex-szel kihúzom most jó sokáig, az sem érdekel, ha most kivételesen egyáltalán nem ovulálok.

Érdekesség még, a férjem leletén:

"Morphology: 78% abnormal" - és a normál tartomány a lelet szerint az, ha az abnormális egyedek aránya 85 % alatt van!! Én teljesen elhűltem, hogy ezt nyilvánították eddig jónak. Az új eredményén meg 85% az abnormális morfológiájú...

Eredetileg úgy szeptemberig szerettem volna még próbálkozni a Vitex-szel meg a teákkal, de ez volt az a pont egyébként, amikor azt mondtam, hogy ha Clomid, akkor IUI-t szeretnék hozzá.

Félek

2009-06-09T09:48:00.000+02:00

A ciklus 2. napján vagyok és szinte minimális a vérzésem. Tegnap még normális mennyiség volt (már önmagamhoz képest, más szerintem 2 óra alatt vérzik annyit, mint én egy nap alatt), ma meg már alig :o(( Akkor szokott ilyen lenni, ha extra rövid a ciklus, nagyon korai ovulációval. Pedig szedem a Vitex-et :o((( Málnalevél+cickafarkteát nem merek inni, nehogy azzal is ösztönözzem (=gyorsítsam) az ovulációt. Teljesen kész vagyok. Ha ez a ciklusom is 15 nap körüli lesz, a Vitex ellenére is, akkor én feladom az egészet, belefáradtam.

Nem hiszem el, hogy egyetlen orvost sem érdekel az esetem annyira, hogy TÉNYLEG megpróbálják kideríteni, hogy mi a franc történik velem. Nem hiszem el, hogy rajtam kívül senkinek nem szúr szemet, hogy a ciklusaim nem véletlenszerűen rövidebbek, hanem teljesen szabályosan váltakozik a nagyonrövid és a normál. Ahogy az is mindig adott, hogy a rövid ciklusok az átlagnál is kevesebb és rövidebb idejű menstruációval kezdődnek - a rákövetkező ciklus viszont mindig normál, normális vérzéssel. MI TÖRTÉNIK VELEM???

Nem érdekel, hogy jók a hormoneredményeim és az sem, hogy átjárhatóak a petevezetőim. Hogy vághatnék így bele IVF-be, amikor lehet, hogy egyáltalán meg sem tapadna - a fő gond ugyanis szerintem a luteális fázisommal van, azon belül is a megtapadással, a méhnyálkahártyámmal és annak leválásával. Ki tudja, mi játszódik le a méhemben?

Mostanában egyre többször jut eszembe, hogy a szülés után bent maradt a méhlepény egy darabja, úgyhogy ott helyben kikaparták az egész méhem. Vagy lehet, hogy a szoptatás zavart be ennyire? Akkor kezdődtek a rendellenes ciklusok, amikor abbahagytam a szoptatást... Nem tudom, nem értem és nem tudom, mit tehetnék még. Kérjek hiszteroszkópiát??

Megint egy új ciklus...

2009-06-08T07:58:00.000+02:00

Ma ismét új ciklus kezdődött - új reményekkel...

Szép, nyugodt kis elmozdulások voltak a görbémen, semmi őrült kiugrás, meg nagy cikk-cakkok. A 12. napon elindult felfelé a hőm, majd a 13. napon az ovuláció erejéig még visszaesett, mielőtt újra felment volna - ahogy az a nagykönyvben van... Gyönyörű görbém volt, és biztos vagyok benne, hogy a Vitex-nek köszönhetem. Az ovulációt rendesen éreztem a ciklus 13. napján, délelőtt fél11-kor, ahogy a 14. napi hirtelen hőmérsékletugrást is (éjjel 3-kor felkeltem a kisfiamat betakarni, és egyértelműen éreztem, hogy a melleim teltebbek, megindult a progeszteron. Ilyen még nem volt azelőtt, hogy ennyire egyértelműen érezzek mindent a ciklusomban.) Az ovuláció utáni 7. napon aztán volt egy hirtelen hőleesés, majd rögtön vissza is ment, amit így "implantation dip"-nek véltem, és persze azonnal reménykedni kezdtem, hogy talán mégis...

Persze, ha eddig is csak 30% körül volt az aktív spermák aránya, akkor nem is csoda, hogy az elmúlt 2 évben az ovuláció körüli mindennapos együttlétekkel egyszer sem sikerült eljutnom a pozitív tesztig, és az is egyből érthető lett, hogy a Clomid-os ciklusokban sem lett terhesség.

Az új ciklusban külön odafigyelek, hogy csak a pozitív LH tesztkor és az azt követő napon legyünk együtt, előtte vagy 4-5 napig egyáltalán ne (ja és holnap veszek a páromnak Menevitet, három havi adagot).

Amiatt viszont csalódott vagyok, hogy a Vitex ellenére is csak 11 napos lett a luteális fázisom, ennyit magamtól is tudok produkálni, legalább 12-13 naposat reméltem. Igaz, még csak ez volt az első teljes ciklusom a Vitex-szel, hátha majd a következőben... Erre a ciklusra már csak azért is kíváncsi vagyok, mert a sormintát követve most a normál után extra rövid ciklusnak kellene következnie, nagyon korai ovulációval - meglátjuk, mit javít rajta a Vitex!

Az új eredmény

2009-06-01T12:23:00.000+02:00

Ma hívott a dokim a férjem legutóbbi eredményével. Már kibőgtem magam :o((((

Majdnem kerek 1 évvel ezelőtt volt az első vizsgálat, akkor 20 millió volt, de 90%-os aktivitással, így azt mondták, ez teljesen jó eredmény. (ha jól emlékszem, 5 nap önmegtartóztatás után volt a mintaadás)

A második vizsgálatra idén február elején került sor, akkor 41 millió volt, de csak 30% aktivitással, de a doki ezt is megfelelőnek minősítette, mondván biztos azért kevesebb csak az aktivitás, mert hozott minta volt. (3 nap önmegtartóztatás után)

A harmadik vizsgálatra nemrég, ebben a ciklusomban került sor. Az új eredmény, helyszíni mintaadással: 29 millió és 27% aktív.... (2 napos önmegtartóztatás után)

Mindhárom eredményre igaz, hogy amik aktívak, azok szinte mind normálisak egyébként, szóval nem deformáltak.

Tudom, ezen lehet, hogy nem is kéne annyira elkeseredni. Vitaminokkal, sportolással, étrendbeli változtatásokkal simán fel lehet turbózni (és hipp-hopp, már csak azt a 100 nap spermaérési folyamatot kell kivárni, amíg ezeknek elkezdődik a hatása...)

De annyira nagyon reménykedtem már ebben a ciklusban is, a Vitex ugyanis csodát tett, soha ilyen szép hőgörbém még nem volt!!! De ilyen spermaszámmal, szinte minden napi együttléttel, majdhogynem nulla az esélyem, hogy bármi is legyen... :o((( Nagyon magam alatt vagyok :o((

Kérdés

2009-05-30T02:32:00.000+02:00

A fogantatás ugyebár a két legfontosabb hormon, az ösztrogén és a progeszteron összjátékán, helyes működésén múlik.

A progeszteron az a hormon, amely rendben tartja a méhnyálkahártyát. Őrzi a vastagságát, és gondoskodik a folyamatos vérellátásról arra az esetre, ha egy megtermékenyült petesejt be szeretne ágyazódni. Ha megtörtént a beágyazódás, a sárgatest tovább folytatja a progeszterontermelést (nagyjából a 12. hétig, amikor is a méhlepény veszi át ezt a szerepet)

A progeszteron a luteális fázis közepe felé éri el a maximumát (14 napos luteális fázissal ez az ovuláció utáni 7. nap), utána elkezd fokozatosan csökkenni.

Namost, azt tudjuk, hogy a beágyazódás az ovuláció utáni 7-10. nap között történik, addig a megtermékenyített petesejt csak vándorolgat a petevezetékben, osztódik, lebeg. Amennyiben nem történik meg a beágyazódás, a progeszteron tovább csökken, majd a sárgatest pár nap alatt el is hal és már nem termel több progeszteront. Ekkor megkezdődik a menstruáció, amely során leválik a méh vastag, vérrel és tápanyagokkal gazdagon ellátott bevonata.

A normális, 14 napos luteális fázissal ez így tökéletes is. A kérdésem az, hogy ugyan miért tartják az orvosok és a szakkönyvek a 10 napos luteális fázist is normálisnak? (mert állítólag 10-16 nap között normális)

10 napos luteális fázisnál, ahol már az 5. nap után csökken a progeszteronszint, mégis milyen esélyei vannak a megtermékenyített petének, ami csak a 7-10. nap között kezdene beágyazódni??

A profnál

2009-05-26T12:30:00.000+02:00

Ma egy nagy nevű professzornál voltam, mert szerettem volna egy második véleményt is. Annál is inkább, mert megkaptam közben az új, jelenlegi ciklusom 2. napi eredményeit, ahol is az ösztrogénszintem mindössze 83 pmol/L volt (előző ciklus 2. napján meg 1114 pmol/L, igaz akkor a 6. napon már ovuláltam), az FSH-m pedig ezúttal 9.78 IU/L (ez nem túl jó, jobb lenne ha 6 alatt lenne - az előző ciklusaimban mindig 2-4 körüli értékeim voltak) Szerintem a Vitex dolgozik, próbálja a normális hosszúságúra nyújtani a ciklusomat - a mostani hőgörbém egyébként tényleg gyönyörű eddig, semmi cikk-cakk, nagyon szép nyugodt lefolyású.

A prof felvette az alapadatokat, életkor, foglalkozás, mióta vagyunk együtt, gyerek, az ő fogantatása-terhesség-szülés, szoptatás, ciklusok stb. Ennél a résznél mondtam, hogy 14 hónapig szoptattam a fiamat, és a szülés után 1 évig egyáltalán nem menstruáltam, utána volt 2 normális hosszúságú ciklusom, aztán elkezdődött a rövid ciklusok becsúszása, ami soha azelőtt nem fordult elő. Megmutattam neki a ciklus.hu-ról kinyomtatott ciklushossz diagramomat a 2008-as évre (potom 16 ciklusom volt abban az évben, a 2007-es évben meg 15...), aztán a 2009-es év ciklusait is, ahol már mint a sorminta: egy normál, egy rövid, egy normál, egy rövid... és rámutattam, hogy még csak május van, de én már a 8. ciklusomat taposom.

A diagramokat nézve azonnal mondta, hogy az a baj, hogy szerinte nincs peteérésem.

Nos igen, mondom, a hőmérőzés és vérvizsgálatok előttig én is ezt hittem, ám idén januárban elkezdődtek a kivizsgálások, és ezzel elétettem egy újabb paksamétát: gyönyörűen színesben kinyomtatva a hőgörbéimet, amikre előzőleg a számítógépen buborékokban odaszerkesztettem az adott napokra mutató vizsgálataim eredményeit. Elámult az anyag láttán, hű, hát ez igen profi. Alaposan végignézte a ciklusokat, és a különböző napok hormoneredményeit és azt mondta, hogy gyönyörűek a hőgörbéim, ezek alapján az égvilágon semmi problémát nem lát és bizony egyértelműen vannak ovulációim.

Elővett egy papírt, és rajzolni kezdett. Lerajzolt egy női testet, a méhet, petevezetőket, petefészkeket. Azt mondta, hogy a teherbeesés 3 fő ponton hiúsulhat meg: az 1. a sperma, ami nem megfelelő minőségű, vagy nem jut be a méhbe, vagy nem a megfelelő időben jut be, a 2. a petefészkek működése, a 3. a petevezetők átjárhatósága. Nálunk az 1-es és 3-as pont pipa, tehát szerinte a peteérés minőségén kellene változtatnunk. Odaírta a K.I.S.S. betűket a papírra, hogy ne felejtsem el (Keep It Short and Simple...). Nem kell semmit túlbonyolítani, már épp eleget tudunk a vérvételekből és kivizsgálásokból, most már pihenjek :o)

Ő simán 3 hónap clomifenes kezelést javasol - a hőgörbéimet, a vizsgálataink eredményeit, előéletünket (=van már egy természetes úton fogant kisfiunk) nézve ez alatt teherbe kellene esnem - aztán ha mégsem, csak akkor javasolja az IVF-et. Rákérdeztem az inszemre is, de arra azonnal azt mondta, hogy szerinte csak idő- és pénzpocsékolás. Drága, sok mászkálást és macerát igényel, és mindössze 6-8% az esély a teherbeesésre ciklusonként (ez utóbbiról egyébként Zita West könyvében is olvastam). Az IVF-fel a korom alapján (32) viszont 39%-os az esély... Hát az sem túl sok, bár kétségtelenül több, mint az inszemnél.

Mondtam, hogy a másik doki azt mondta, hogy ő többet nem adna Clomidot, mert már megvan a 3 ciklus eredménytelen próbálkozás, igaz, hogy ezekből az első 2 kb. tíz hónappal a harmadik clomidos próbálkozás előtt volt. Ő azt mondta, hogy a leleteim alapján jól reagáltam a clomidra, és most már nyugodtan lehet újra próbálni (közben figyeljek az életmódra, mozgásra, súlyra, hőgörbézzek tovább) Kis dózist, napi 25 mg-ot a ciklus 2. napjától 5 napon át. Ha a hőgörbém nem értékelhető, akkor emeljem a dózist 50 mg-ra. Ha segítségre van szükségem a hőgörbém kiértékelésében, akkor küldjem el neki emailben, de nem hiszi, hogy gondom lenne. Szóval gyakorlatilag rámbízta. Nem rendelt vissza uh-kra, meg semmi, nyilván mert látta, hogy képben vagyok a hőmérőzést és egyáltalán a témát, a ciklusaimat illetően, na meg a korábbi leleteimen látta, hogy a clomid teljesen jól működött, volt uh-s követés, nem lettek tőle cisztáim, szép hőgörbém volt, több tüsző, pozitív LH teszt, volt ovuláció.

Rákérdeztem a legutóbbi magas FSH értékemre, meg elmondtam aggodalmaimat, hogy mondtak már nekem kimerülő petefészket is, de azt mondta, hogy ha tartósan 10 körül vagy a fölött lenne, az nem lenne túl jó, de csak egyetlen ilyen értékem van, úgyhogy ne aggódjak, messze vagyok én még a menopauzától.

Nem tudom, de annyira megnyugtató volt, ahogy ilyen lazán, mégis határozottan kezelte a dolgokat, semmi túlbonyolítás. Azzal a tudattal jöttem el, hogy kutyabajom, elméletileg nincs akadálya a teherbeesésnek, és ez olyan jó érzés volt...

Az imént pedig erős pozitív lett az LH tesztem, a ciklus 12. napján, úgyhogy megyek is... :o))))

15 nap...

2009-05-15T05:02:00.000+02:00

A ciklus 16. napján a babára váró nők nagy része még javában LH tesztel. Én pedig betétet veszek elő, mert megjött... Ismét egy 15 napos ciklust zártam :o((( El sem tudom mondani, mennyire el vagyok keseredve :o( Tudtam róla, hogy így lesz, mert már a ciklus 7. napján fent volt a hőm és fent is maradt, egészen máig. Én naív, eleinte még azt hittem, talán tévedés volt az a kevés menstruációs vérzés és talán mégis terhes vagyok. Persze a tesztek azonnal észhez térítettek.

Amióta mérem az ébredési hőmet a Fertilityfrienden, a ciklusaim hossza így alakult: 24 napos, 24 napos, 17 napos, 26 napos, 14 napos, 27 napos és végül ez a 15 napos.

A mindössze 14-17 napos ciklushossz semmiképp sem normális, ez bizony már önmagában is gáz. Így pedig, hogy én még ezekben az extra rövid ciklusokban is ovulálok, kisebb fajta biológiai csoda vagyok... Ennyi idő alatt nyilvánvalóan nem tud megérni egy petesejt sem, így nem is értem, hogy lehet tüszőrepedésem és hogy kezdődhet el a luteális fázis. Ezt a ciklust (5. vagy 6. napi ovulációval) már a fertilityfriend sem tudta értékelni, nem rajzolta be a cover line-t, annyira rövid ez a peteérési fázis. Márpedig volt ovulációm, ezt a 12. napi vérvételem progeszteroneredménye (33 nmol/L) is egyértelműen igazolja.

Most komolyan össze kell szednem magam, hogy bármi pozitívat tudjak írni... De mégis van.

Először is, a progeszteronszintem még soha nem volt ilyen magas: menstruáció előtti 4. napon 33 nmol/L. Előtte tehát nyilván még magasabb volt (a progeszteron a luteális fázis közepe felé- vagy pár nappal az előtt - éri el a csúcsot, és utána kezd fokozatosan csökkenni - ha nem jött létre terhesség)

Persze szerintem még így is alacsony egy kicsit, de messze a legmagasabb az eddigi véreredményeimet nézve. Az okot pedig a Vitex-ben látom, amit cseppek formájában, a ciklus 4. napján kezdtem el szedni (akkor vettük meg)

Az ösztrogén és a progeszteron változása egy normál ciklusban nagyjából így néz ki:

A Vitex (Agnus Castus, azaz barátcserje) a legáltalánosabb természetes "csodaszer" azoknak, akiknek bármi gondjuk van a ciklusukkal: ha túl hosszú, lerövidíti, ha rövid, meghosszabbítja, peteérést eredményez(het) olyanoknál is, akiknek addig nem volt, enyhíti a premenstruációs szindróma (PMS) tüneteit. Jótékony hatása van a ciklusra: a túl magas prolaktinszintet leviszi, optimalizálja a progeszteronszintet a luteális fázisban, természetes egyensúlyt teremt. Azt mondják, adni kell neki időt és hosszabb ideig kell szedni (2-3 hónap), mire teljesen kifejti a hatását és beállítja a ciklust.

Persze, jogos lenne a kérdés, hogy és akkor most én 15 napos ciklussal minek is örülök? Igen, ha nem lett volna vérvételem a ciklus 2. napján, akkor valószínűleg félre is tenném a Vitexet, hogy köszönöm, megpróbáltam, nem jött be, nem akarok több időt adni.

De volt vérvételem a ciklus 2. napján, ahol az ösztrogénszintem 1114 pmol/L volt.

Az ösztrogén csak az ovuláció előtt pár nappal éri el a csúcsértéket, ekkor lehet ilyen magas szintű, a ciklus 2. napján viszont még nagyon alacsony, 300 pmol/L-nél kevesebbnek kellene lennie. Nálam az 5. napi ovuláció magyarázza a 2. napi durván magas ösztrogénszintet - azaz már ekkor lehetett tudni, hogy nagyon közel az ovuláció, így ez a ciklus eleve kudarc és nem lehet több két hetesnél. A Vitex-et pedig csak ez után (ciklus 4. napja) kezdtem el szedni, és a progeszteronban mindenképp már most látom a jótékony hatását, úgyhogy folytatom ebben a ciklusban is.

Most jó ciklusom lesz (holnap persze ismét vérvételre kell mennem...), az ugyanis egyértelműen megfigyelhető volt az elmúlt 2 évben, hogy két rövid ciklusom rögtön egymás után sosincs.

Mit is mondhatnék? Új ciklus, új remény?

Soha fel nem adni

2009-04-30T23:51:00.000+02:00

Tündérek vagytok, hogy érdeklődtök, szurkoltok nekünk, tényleg jól esik!

Bevallom őszintén, hogy az elmúlt napokban azért néha már a sírás kerülgetett, de igyekszem megerősíteni magamat és pozitívan gondolkozni - folyamatosan mondogatom magamnak, hogy mindenféleképpen lesz kistesó, sőt, akár kettő is! :o)

Gyönyörű ciklust zártam, a leghosszabb természetes ciklust már nagyon régóta. Hogy terhesség miért nem lett ebből sem, az továbbra is rejtély... 9 DPO-ig még reménykedtem, annyira reméltem, hogy most végre más lesz, végre sikerülhetett! Aztán másnap jött a szokásos pofon: elkezdett csökkenni a hőm. A 10. napon már tudtam, hogy újabb kudarcról van szó, de azért teszteltem - ha már annyi HCG tesztem van itthon, legalább használjam valamire :o((

Íme a hőgörbém (Nani, nem minden áldott nap, de azért rendszeresen ittam a teákat!)

A ciklus 6. napján voltam ugye az átjárhatóságin, aminek eredményén nagyon megnyugodtam - így aztán abban reménykedtem, hogy a sok kudarc után talán ez felszakított bennem valami gátat, és most már egyből, talán még ebben a ciklusban sikerülni fog. Hát nem.

A 9. napon elkezdtem az LH tesztelést, aztán amikor még a 11. napon is totál negatív volt, elkezdtem aggódni - lehet, hogy ebben a ciklusban egyáltalán nem is lesz peteérésem?

Nekem - természetes ciklusban - a 11-12. napon van peteérésem, annál később sosem. (ez mondjuk már a szülés előtt is így volt, akkor fixen 22-24 napos ciklusaim voltak és a kisfiam is a ciklus 11. napján fogant egyébként, szinte kerek 4 évvel ezelőtt)

A 13. napon kétszer is teszteltem, délután és este is, hátha változik valami, mert a második csík mintha már erősödött volna az előzőekhez képest. Persze ettől még mindkét teszt bőven negatívnak számított. A 14. napon már nem is reméltem semmit, amikor is este 8-kor egyértelműen pozitívat teszteltem (Istenem, bár hcg tesztről beszélhetnék... de csak a nyamvadt LH tesztekig jutok) Másnap, a 15. napon délután 2-kor pedig azonnali, még az előzőnél is sokkal erősebb pozitív volt. Majd' kiugrottam a bőrömből, és tényleg elhittem, hogy ez a ciklus most más, és most tényleg sikerülhet. Tökéletes volt az időzítésünk is, sikerülnie kellett volna :o(

A görbén a cover line-t azért jelzi szaggatott vonallal, mert a luteális fázisban is tapasztaltam tojásfehérje-szerű nyákot. Persze egymillió hőgörbét végigpásztáztam a fertilityfriend-en, és elég sokan tapasztaltak termékeny(nek tűnő, de valójában nem az) nyákot az ovuláció után is, és jelentős részüknél terhesség lett belőle. Abban reménykedtem, hogy ez talán lehet a beágyazódás jele.

Merthogy van olyan, hogy "implantation dip", azaz beágyazódási hőleesés, általában az ovuláció utáni 6-10. nap között. A jelenséget az adja, hogy ilyenkor csökken a sárgatest progeszerontermelése, és a beágyazódás után nő újra tovább. Ilyenkor, erre a kis időre az ösztrogén kerül túlsúlyba, aminek a progeszteronnal ellentétben hőmérséklet csökkentő hatása van. Na azt én is látom, hogy nálam véletlenül sem volt sajnos "implantation dip", viszont a termékeny nyákot szintén az emelkedett ösztrogénszint okozza, így hát gondoltam hátha mégis beágyazódásról van szó...

Néhány szép példa a beágyazódási hőleesésre, sajnos egyik sem az enyém (ha valaki ilyet tapasztal a ciklusa során, nagyobb a valószínűsége, hogy terhes, mint az, hogy nem):

A (nem)várt menstruáció előtti 1-2 napban tapasztalt vizes vagy tojásfehérje állagú nyálka viszont már nem beágyazódásra, hanem a vérzés közeledtére utal. Ennek okát ezen a szuperhasznos oldalon találtam meg, miszerint a méhnyálkahártyából ennak lebontása során először a folyadék távozik, és utána követi a vérzés.

Namost, nálam elég nehéz időben elkülöníteni a két jelenséget, merthogy sosincs 14 napos luteális szakaszom, max. 10-12 napos (és ugyebár a beágyazódás is általában a 7-10. nap között történik) Az orvosok szerint ez a luteális szakasz-hossz normálisnak tekinthető, én nyilván jobban örülnék, ha legalább 13-14 nap lenne.

A másik, ami nem hagyott nyugodni, az a progeszteronszint. Megpróbáltam utánajárni, hogy mennyinek is kellene lennie ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen terhesség.

Esetemben nézték egyszer 2008. áprilisában, ciklus 3. napján (aminek sok értelme nem volt, de mindegy). Ez egy 23 napos ciklus volt, és 0.8 nmol/L (referenciaérték a follikuláris szakaszban: 0.3 - 2.5 nmol/L)

Aztán nézték 2009. januárjában, a ciklus 21. napján, ekkor 10.86 nmol/l volt (referenciaérték a luteális szakaszban: 5 - 90 nmol/l)

Ez utóbbira az orvosom azt mondta, hogy teljesen rendben van, és volt ovulációm. Azt én is látom, hogy referenciaértéken belül van, és hogy van különbség a 3. napi és a 21. napi értékem között, de mégsem hagyott nyugodni a dolog. Szokás szerint elkezdtem bújni a neten a szakértői oldalakat, és olyanokat találtam, hogy a 21. napi progeszteronszint legyen min. 20, de inkább 30 a teherbeeséshez. Csak épp azt nem találtam meg eddig egyértelműen, hogy 20 meg 30 micsoda legyen?? Merthogy szokták nézni nmol/l-ben meg ng/ml-ben is, és nagyon nem mindegy. Ha az én kis 10.86-os nmol/l értékemet még átszámolom ng/ml-be, akkor aztán tényleg elenyészően kevés ez a szint.

Progeszteron (P4): A ciklus 2. felében a progeszteron-vizsgálat az ovuláció meglétét bizonyítja. Amikor a tüszôbôl kiszabadul a petesejt, sárgatestté alakul, és progeszteront kezd termelni. Félidôben az ösztrogénnel együtt létrehozzák a méhnyálkahártya változását, amely megfoganó terhesség esetén a beágyazódáshoz szükséges. 5 fölötti érték már jelez valamilyen ovulációt, de a legtöbb orvos 10 fölöttit vár el természetes ciklusban és 15 fölöttit stimuláltban. Egyesek szerint a tesztet érdemes reggel, éhgyomorra végezni.

Normálértékek:
a ciklus elsô felében < 1.5 ng/ml / 0.5-4.5 nmol/l / 0.16-1.4 ug/l
a ciklus második felében >15 ng/ml / 6-60 nmol/l / 1.9-18.8 ug/l
menopauzában 0.5-4.5 nmol/l / 0.16-1.4 mg/l

terhesség esetén az elso harmadban 35-180 nmol/l / 10.8-55.8 ng/l

Tehát a ciklus második felében ng/ml-ben a 15 fölötti érték a jó, VAGY nmol/l-ben a 6-60 közötti... Azért ez meglehetősen széles skála. Ha valaki érti, szóljon!

Aztán - ismét a már fent említett szuperjó oldalon végre normális hormonértéktáblázatokat és magyarázatot találtam. A mértékegységátváltás úgy van, hogy nmol/l x 0.288 = ng/ml

Így tehát ng/ml-ben van egy kedves kis 3.127-es progeszteronszintem a ciklus 21. napján.

Igenám, de meggyőződésem, hogy nálam nem a 21. napon kellett volna levenni a vért. Általánosságban mindenhol az van, hogy a normál 28 napos ciklus esetén a 21. napon - vagy ovuláció után 7 nappal.

Most, hogy a 16. napon volt csak ovulációm, először azt gondoltam, majd a 23. napon kell elmennem vérvételre. Aztán utánanéztem a progeszteronszint változásának a cikluson belül, és megvilágosodott minden - az ovuláció utáni 7 napot azért mondják, mert feltételezik a standard 14 nap hosszúságú luteális fázist!! Ugyanis a luteális fázis közepétől kezd csökkenni a progeszteronszint, amennyiben nem jött létre terhesség. Az én esetemben, 10 napos luteális fázissal ez az ovuláció utáni 5. nap! A múltkori, 10.86-os 21. napi eredményem is 24 napos ciklusban lett mérve... Tehát az érték nem mérvadó.

Ezúttal tehát az ovuláció utáni 5. napon kértem a vérvételt: az eredmény 22 nmol/l lett. Mint látható a hőgörbémen, most 11 napos luteális fázisom volt. Az ovuláció utáni 9. napon is vettek vért, ennek eredményét még nem kérdeztem meg.

Az FSH-LH-t kétszer is nézték az elmúlt hónapokban, az FSH 3.2 -4.0 között mozgott, az LH 1.73 - 2.35 között. Ezek az értékek tökéletesek.

Az ösztrogén szintem viszont szintén érdekes. Volt egyszer egy 24 napos ciklus 21. napján 255 pmol/L, aztán a következő ciklus 2. napján 594 pmol/L (elméletileg ez is bőven határértéken belül van, ám a fenti linken található hormontáblázatok és magyarázat alapján a 294 pmol/L fölötti ösztrogénszint magasnak számít, és korai változókort jelent és csökkenti a closty és egyéb hormonkezelések peteérlelő valószínűségét. Király. Viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy ennek mérése pedig egy 17 napos ciklusban történt, ahol a 9. napon volt peteérésem, amit egy mindössze 8 napos luteális fázis követett. Talán ez is magyarázhatja az emelkedett ösztrogénszintet, a korai ovulációra való felkészülés)

A lényeg, hogy mivel teljesen véletlenszerűen változnak a ciklusaim úgy 14 és 27 nap között, meglehetősen nehéz megállapítani a hormonjaim működését.

És akkor most köszönöm mindenkinek a kitartását, aki egyáltalán már idáig eljutott az olvasásban - tudom, hogy másoknak mindez bizonyára baromi unalmas, de nekem nagyon fontos és jólesik leírnom a gondolataimat. Tudom, a legtöbben azt gondolják, mi a francnak számolgatok meg olvasgatok, ahelyett, hogy inkább hagynám a francba az egészet és egyszerűen csak szexelnénk - merthogy nem az nmol-okból lesz a gyerek. De ezen az időszakon már túlvagyunk, próbáltuk. Nem néztünk semmit, csak szerettük egymást, és akkor még stresszes sem voltam, hiszen ott volt az én Kincsem, és volt még bőven idő, hogy kistestvére érkezzen. Csak idén januártól kezdtem a hőmérőzést, LH tesztelést, utánaolvasást, komolyabb orvoshoz mászkálást.

És akkor a lényeg, amit az orvosom mondott múlt csütörtökön, amikor elétettem a Puregon-os 14 napos ciklusom görbéjét, meg az az előtti Clomidosat, meg a mostani spontán ciklusom addigi állapotát.

Elmondtam neki az aggodalmaimat, és azt, hogy az biztos, hogy ha újrakezdjük a stimulálást, akkor inszemet szeretnék (az esélyeimet maximalizálandó, ha már egyszer stimulálnak) Azt hittem, azt fogja mondani, hogy várjunk még pár ciklust az inszemig - ehelyett azt mondta, hogy az eddigiek alapján ő igazság szerint egyből IVF-et javasolna. (paff)

Azzal indokolta, hogy eleve túl sok ciklusom van egy évben (valóban, kb. 15-16), már létre kellett volna jönnie a terhességnek. A fő gond az, hogy minden ciklusban van peteérésem (vérvétellel bizonyítottan, még a 14 naposban is) és így túl sok petét "pazarlok el", a petefészkem pedig sokkal többet dolgozik, mint kellene - ezáltal öregebb, mint azt a korom (32) egyébként indokolná. És nem minden peteérésem tökéletes, vannak jó ciklusaim és nem jók egyaránt.

Most még spontán ciklusban megnézzük a 2. napi hormoneredményeimet (ma voltam vérvételen), aztán a 10-12. nap körül uh és meglátjuk a továbbiakat.

Páromat is új vizsgálatra küldte, mert a múltkori eredmény azért mégsem az igazi. Nem értettem, mire gondol, mert ugyan mondta a múltkor, hogy kissé kevesebb volt az aktivitás, de azt is mondta, biztos azért, mert otthonról hozott minta volt, aztán ennyiben maradtunk. Hát most láttam a monitorán az eredményt - a 41 millához mindössze 30% aktivitás párosult!! Könyörgöm, ez a "kissé kevesebb"? És mit számít, hogy nem helyszíni minta volt, amikor bőven az előírt időn belül odaért vele a klinikára? Minimum 48 órát életben kellene maradnia - oké, hogy más a közeg egy kis műanyag tartályban, mint a méhemben, de ha mindössze 40 perc alatt 30%-ra csökken az aktívak aránya a tartályban, akkor mégis mit várhatok? Na mindegy, pár hét múlva újra megy, és ezúttal helyszíni mintaadást írtak elő. Kíváncsi leszek...

Egyszerűen nem értem. Képtelen vagyok elhinni, hogy egy természetes úton megfogant, problémamentes terhesség után már csak IVF-fel lehessek újra terhes - ugyanattól a férfitól.

Úgyhogy most igyekszem lefogyni azt a maradék kb. 5 kg fölösleget, iszom a cickafarkfű és palástfű teákat (ill. mivel ezek hamarosan elfogynak, keresnem kell valami itteni hasonló gyógynövényt), szedem a vitamint (eddig Elevitet szedtem, de most vettem külön a fogamzást elősegítő vitamint, és áttértem erre), normálisan étkezem, kijárok minden nap futni. Aztán ha így sem sikerül 2-3 cikluson belül, akkor valószínűleg tényleg engedni fogok az IVF-nek :o(

A fő aggodalmam az, hogy szerintem beágyazódási probléma lehet: a méhnyálkahártyám nem megfelelően épül fel majd bomlik le - márpedig ha így van, akkor nem tudom, mi lenne a lombiknál. A menstruációim már nagyon régóta max. 3 napig tartanak, fájdalmas görcsök soha nem kísérik és maga a vérzés sem számottevő: napi 1 betétet használok el a legvékonyabb fajtából (éjszakákra pedig csak tisztaságit) Viszont megfigyeltem, hogy azokban a ciklusokban, amik rövidebbek, utána tovább tart és jelentősebb a vérzés mennyisége is. Tehát megjön mondjuk 25 napra lazán ahogy szokott, aztán rá 14 napra megint, de ezúttal erősebb vérzéssel és ilyenkor a hasam is fájogat. Olyan, mintha a normál ciklusban nem válna le rendesen a nyálkahártya, ezért később a szervezetem újra próbálkozik. Lehet, hogy hülyeség, nem tudom. Ezt minden orvosnak megemlítettem eddig, és annyit reagáltak, hogy igen, a cikusaim összevisszaságának köze lehet a méhnyálkahártyám változásának. Ugyanakkor uh-kon mindig mindent a legnagyobb rendben találtak, a méhnyálkahártyát is, mindig megfelelő vastagságú és szerkezetű volt.

A dokim azt mondta, hogy a hőgörbém is szép magasra megy a luteális fázisban, tehát nem hinné, hogy progeszterongondjaim lennének - már csak azért sem, mert soha nem szoktam barnázni (max. alig pár órával a mensi előtt)

Ha esetleg véletlenül erre tévedne egy szakértő és véleményt mondana, azt nagyon megköszönném. De mindenki véleménye érdekel... Az IVF-et azért egyelőre még halogatnám (már csak anyagi megfontolásból is, iszonyat drága :o(. De mi van, ha tényleg csak így lehet a kisfiunknak testvérkéje és az időhúzással csak saját magam alatt vágom a fát?? Tanácstalan vagyok :o(

Az átjárhatósági vizsgálat

2009-04-09T04:39:00.000+02:00

Tegnap sor került az átjárhatósági vizsglatra, egész pontosan HyCoSy-ra (Hysterosalpingo Contrast Sonography) Sokan csak Levovist-nak hívják, ami magának a kontrasztanyagnak a neve. A petevezeték(ek) elzáródása a terméketlenségi okok 30%-át adja, ezért a meddőségi kivázsgálásoknál az elsők között érdemes ezt is megnézni.

A HyCoSy sokkal korszerűbb módszer, mint a jól ismert HSG (hysterosalpingográfia).

Előnyei a HSG-vel szemben:

- nincs röntgensugárzás (nem tartom egészségesnek közvetlenül a petefészkeket és a méhet bombázni röntgennel, akármilyen kis dózis legyen is az)

- képalkotás céljából is sokkal előnyösebb ultrahangot használni röntgensugár helyett

- HSG-nél előfordulhatnak olyan mióma és polip elhelyezkedések, amelyek a röntgennel nem kerülnek felismerésre

- rövidebb ideig tart, mint a HSG,

- sokkal kevésbé fáj (HSG-nél egy fém műszert kell a méhszájra erősíteni, ami plusz fájdalom az eljárás mellett - HyCoSy-nál pedig csak egy vékony katétert vezetnek a méhbe)

Hátránya:

- drága a kontrasztanyag (Levovist), drágább az eljárás

VB annak idején leírta tapasztalatait a HSG-vel kapcsolatban (ami egyébként teljesen egybevág azzal, amiket én hallottam az ismerőseimtől)

Fentiek miatt elhatároztam, hogy mindenképp HyCoSy-t fogok kérni a dokimtól - végül erre nem is volt szükség, mert automatikusan erre írta a beutalót.

Délután 2-re volt időpontom, és kb. 20 perccel előbb érkeztünk. Azt már írtam, hogy az eljárást csak az 5 és 10. nap között végzik, mindenképpen a peteérés előtti időszakban. A vizsgálat nem igényel előkészületeket, nyugodtan lehet előtte enni-inni is. A hüvelyi uh miatt üres hólyag kell, úgyhogy előtte kötelező pisilni.

Kedvesen mosolyogva fogadtak, majd leültettek egy váróba. Jó fél óra elteltével szólítottak is és egy kellemes, elsötétített, ultramodern szobába kerültem, majd magunkra hagytak, hogy levetkőzhessek. Természetesen férjem is ott lehetett velem végig az eljárás alatt. Pár fotót csináltunk csak, azt is csak a telefonnal. A gép:

Szemben, a falon pedig egy hatalmas monitoron láthatom én is, mi történik:

Először is a doktornő felvette az adataimat, aztán alaposan kikérdezett (ciklusok hossza, rendszeressége, utolsó vérzés időpontja, vérzéses időszakok hossza, mióta próbálkozunk, előző terhességnél mi volt stb.) majd nagyon alapos (hüvelyi) ultrahangvizsgálatot végzett. A nagymonitoron mindent láthattam, nagyon profi volt (mindent megvizsgált, megmért, még Colour Doppler módban is megnézett)

Utána előkerítette a másik dokit, aki magát a HyCoSy-t végzi. Jött is a fickó, ő is nagyon szimpi volt. Az első ultrahangos doktornő betolta a felszerelést és az anyagot egy zsútkocsi-szerűségen, közben a doki leült mellém és tájékoztatott, mi is ez, mi vár rám, mit fogok érezni, milyen mellékhatások lehetnek, van-e kérdésem, aztán kérdezett ő is párat.

Utána egy kis lámpával kivilágították a területet és nekikezdett. Nem fogok hazudni: fájt... automatikusan megfeszültem, fogam összeszorítva. Kb. 15 másodpercig tartott csak az éles fájdalom, már azt hittem, mindjárt készen is vagyunk, de még csak utána készítette a spéci kontrasztanyagot, amit a felvezetett csövön elkezdett adagolni, mellette pedig hüvelyi uh-n követte, átjut-e, illetve van-e bármi eltérés, rendellenesség. A nagy monitoron én is végignézhettem, ahogy a kontrasztanyag szépen, akadály nélkül átmegy először az egyik, majd a másik petevezetőmön is. Sehol egy összenövés, letapadás, sehol egy mióma vagy polip, vagy bármi egyéb, ami akadályozhatná a teherbeesést.

Szerintem hallani lehetett a szívemről legördülő sziklákat :o)) Tudat alatt én is erre számítottam, de muszáj volt biztosan tudnom. (mondjuk valószínűleg akkor kaptam volna hülyét, ha most kiderül valami elzáródás vagy polip, ezzel együtt az eddigi össze-vissza kezeléseim teljes értelmetlensége)

Az egész nagyon rövid ideig tartott, talán olyan 3-5 percig. Elmondták, hogy most lesz majd némi folyás, esetleg kis vérzés, de másnapra elmúlik. Ha nem, illetve ha görcseim lennének, akkor azonnal hívjam fel a mobilján. Kaptam törlőkendőket, még tisztasági betétet is és magunkra hagytak, hogy felöltözhessek. Utána még vagy 10 percig pihentettek egy kényelmes kanapén ülve, aztán jött a doki, hogy most már hazamehetünk és ha bármi fájna, hívjam. Tudtam, hogy úgysem lesz semmi, a fájdalom az eljárás után gyakorlatilag azonnal megszűnt. A kocsihoz sétálva pár lépésnél még éreztem egy kicsit, de aztán az is teljesen elmúlt.

Összefoglalva: a petevezetők átjárhatóak, és minden más is rendben van bent, a teherbeesésnek orvosi akadálya nincs. Rendben vannak a hormonjaim, és van peteérésem is. Párom is rendben van. Alig pár ciklus még, és egész biztos lesz babánk, ezt biztosan tudom!!!

A dokim automatikusan megkapja az eredményt, szerintem már át is küldték neki. Egyelőre azonban úgy tervezem, kihagyok vagy 2 ciklust, és csak utána megyek el újra hozzá.

Puregon 50IU/nap

2009-04-03T01:19:00.000+02:00

Most utánanéztem a külföldi fórumokon, és a puregonból az 50 IU/nap az igazán kezdő mennyiségnek számít, nagyon alacsony és kímélő.

Namost, ha én ezt a minimálisnak mondott mennyiséget is így túlreagáltam, akkor nem lehet, hogy nem is a peteérésemmel van a gond?

Mi a baj velem??? :o(((((((((((((

Mit is mondhatnék...

2009-04-03T00:47:00.000+02:00

A hőm leesett a cover line alá, egyelőre barnázok, de görcsöl a hasam, tuti még ma meg fog jönni. A puregonnal sikerült hát egy mindössze 14 napos ciklust produkálni, ovulációval, 6 napos lutális fázissal - fantasztikus, nem? :o((

Úgyhogy elkezdhettem telefonálni, hogy időpontot kérjek az átjárhatóságira. A doktornő 2 helyre is írt beutalót, ha az egyiknél esetleg túl késői időpontot tudnának csak adni. Felhívtam az elsőt, hát erre a hónapra (április 3-a van!) sajnos már teljesen tele vannak. Mikor lesz a következő ciklusom? Hehhe...

Aztán felhívtam a másik helyet, és legnagyobb meglepetésemre be tudtak szorítani jövő hét szerdára, délután 2-re!! Úgy örülök!! A ciklus 6. napja lesz (ezt a vizsgálatot az 5. és a 10. nap között végzik), akkorra már rég nem vérzek. És nem a röntgenes verzió lesz, hanem a sokkal kímélőbb ultrahangos megoldás. Nagyon kíváncsi vagyok az eredményre...

Szerintem ma felhívom a doktornőt is és beszámolok neki a 14 napos puregon-os ciklusról, és elmondom, hogy ezek után pláne aggodalmaim vannak a puregon folytatását illetően. És mi lehet a 4 cm-es cisztámmal? Emiatt nem késnie kellett volna?

Áhh, nem értek én már semmit.

VOLT ovuláció!

2009-03-31T12:52:00.001+02:00

Ma hívtam a dokit a tegnapi vérvétel eredménye miatt, és a progeszteronszintem (10.9, ha jól emlékszem, mindössze 3 DPO-nál) igazolta, hogy megtörtént az ovuláció. Úgyhogy most újra reménykedem, hátha... hiszen pontosan az ovulációkor voltunk együtt.

A dokival abban maradtunk, hogy a következő ciklus kezdetekor megpróbálok bejelentkezni HSG-re, aztán az azt követő ciklusban újra Puregon, de ezúttal csak 30 IU naponta, és már a 7-8. napon menjek UH-ra.

A bal petefészkemben nagyon érzem a cisztát, minden lépésnél. Elég zavaró, néha pedig kifejezetten fáj. Remélem, hamarosan elkezd összemenni..

Mindössze a ciklus 12. napján vagyok, és máris 4 nappal az ovuláció után. Lehet ebből még valami?? :o(

Mélypont

2009-03-30T04:55:00.000+02:00

Először is nagyon szépen köszönöm Nektek a szurkolást, tényleg nagyon jólesik! Az elmúlt hetekben vendégeink voltak, nem tudtam írni, most pótlom az elmaradást, van mit..

Az előző bejegyzésban ott tartottam, hogy tiszta boldog vagyok, van két szép domináns tüszőm és pozitív lett az LH teszt is, úgyhogy mindent bele. Így is történt, tökéletes volt az időzítés is, tényleg mindent megtettünk a babáért. Nagyon-nagyon szerettem volna, ha sikerül, pláne mert eléggé tartottam a napi hormoninjekcióktól, amit a doktornő a következő ciklusra előírt.

Március 23-án kellett volna mennem vérvételre, hogy megnézzék a HCG-szintet meg a progeszteront, de oda már el sem jutottam, mert már március 20-án megjött. 26 napra, ami egyébként nem is olyan rossz (főleg, hogy egyáltalán magától megjött, mert amikor először próbáltam a closty-t, norcolut nélkül meg sem jött ugye)

Csak hát épp terhesség nem lett belőle. De őszintén szólva mélyen belül már bele sem éltem magam... Annyi, de annyi sikertelen cikluson vagyok túl és már kezd elegem lenni saját magamból, ahogy a ciklus vége felé már máson sem jár az agyam, csak mániákusan hőmérőzök és figyelek minden jelet, szedem a vitamint, közben nézem mások hőgörbéjét, statisztikákat és vadul keresem a kapaszkodókat, ami reményt adhat, hogy talán MOST tényleg sikerült végre. Elképesztő, hogy amikor már sokkal valószínűbb a sikertelenség, mint az ellenkezője, még akkor is képes vagyok reménykedni és valami apró indokot keresni, ami miatt talán most tényleg sikerült.

Itt van egyébként a hőgörbém:

Tehát ezúttal sem sikerült, és esetemben ezzel a clomid-nak - ami nők millióinak segít teherbeesni - is lőttek, többet nem kaphatok. De nagyon nem is volt időm keseregni, mert a ciklus 3. napján már mennem kellett az injekciózás betanítására. Puregont írt fel a doki, napi 50 IU-t, a 10. napig. Kiváltottam a fiolákat a tűkkel, de nem vágtam, hogy hogy fogom tudni én ezt beadni magamnak, mivel egy fiolában 300 IU van, ami nekem 6 napi adag, a fiolán meg semmi beosztás nem volt, na meg fecskendő sem volt a dobozban.

A betanításra időpontot sem kellett kérni, egyszerűen csak bementünk egy vasárnapi napon, délelőtt. Gyönyörű váró, kényelmes fotelek és én voltam az egyedüli páciens. Rögtön szólítottak is, és egy halálkedves nővér bekísért egy külön szobába és elkezdte az előadást. Először is hozott nekem egy vadiúj Puregon Pen készletet, és így már egyből világossá is vált, hogy kell beadni, ez a "toll" kell hozzá, valami olyasmi, mint a cukorbetegeknél.

Volt nála kis párna is, engem pecsétpárnára emlékeztetett, de ez rózsaszín, bőrhatású anyagból volt, ezen mutatta be, hogyan kell összefognom a bőrt, és beleszúrni az injekciót. A Puregon Pen készlethez járt szép toll- és tűtartó tok, meg színes tájékoztató füzet is, sőt, a gyengébbek kedvéért DVD-n is egy hülyebiztos tájékoztató. Még egy sárga kis kukát is kaptam, külön a tűknek (használt/új).

A tollat nagyon könnyű használni, szuper találmány. Be kell tölteni a fiolát és a végén eltekerni a kívánt mennyiségre (esetemben ugye 50 IU), a másik végére rátekerni a tűt és már mehet is a hasba (merthogy a köldök alatti részre, az alhasba kell injekciózni)

Jó hosszú a tű (de legalább extra vékony), és tövig be kell szúrni, stabilan ott tartani, aztán a toll végét benyomni ütközésig.

A ciklus 3. napján kezdtem, a 10. napig minden reggel 9-kor a férjem szúrta a hasamba a kimért adagot. Namost, a Puregon nem más, mint FSH hormon, amit a tüszőérés serkentésére adnak. Alkalmazásának célja egész pontosan az, hogy a petefészket lehetőleg egynél több petesejt termelésére serkentse - főleg inszemhez vagy lombikprogramhoz. Azoknak adják, akik nem reagáltak a Clomidos/Closty-s kezelésre, merthogy ez egy teljesen másfajta megoldás.

Tudjátok, mit nem értek? Egyszerűen nem látom, hogy ez az egész hová vezet. Nekem ugyanis clomid és puregon nélkül is VOLTAK ovulációim, még a 17 napos ciklusban is. Ezt igazolják a mintaszerű hőgörbéim, az LH tesztek és vérvizsgálat is. Tehát nem arról van szó, hogy nincs peteérésem, és ezt kellene mesterségesen beindítani.

A Clomidra pedig igenis reagáltam, két szép tüszőm lett tőle és volt ovulációm. Semmi ciszta. A 26 napos ciklushossz is normális volt. Tehát a clomid igenis működött - amire való, azt nálam is hozta! Akkor meg minek kell Puregon-ra áttérni?

Mindegy, az orvos tudja, gondoltam, úgyhogy szorgalmasan ment az injekciózás. Ma, a 11. napon pedig UH. Igazság szerint baromira vártam már, hogy mit fog találni.. Ugyanis elméletileg úgy van, hogy a ciklus 3. napján kell kezdeni és legalább 7 napon át adagolni. A 10-12. nap között uh, ami alapján a doki eldönti, kell-e még további kezelés, vagy már elég nagyok a tüszők. Az utolsó dózis FSH inj. után 1-2 nappal tüszőrepesztő injekció, aztán jöhet a szex, vagy inszem, vagy lombik, akármi.

Namost, nekem ehhez képest még bőven az FSH hormoninjekciókúra alatt felment szépen az ébredési hőm... Először azt hittem, csak véletlen, aztán másnap is magasan volt, és ma, a 11. napon is, úgyhogy ma a fertilityfriend be is rajzolta szépen, hogy a 8. napon volt ovulációm, bőven az FSH hormonkezelés alatt!!! Úgy tűnik, egy picit tehát mintha túlstimulált volna...

Úgyhogy nagyon vártam a mai találkozást a dokival, na meg az uh-t. Megérkeztem, elétettem a hőgörbéimet, az előző ciklust és ezt, és csak nézte, hogy hát ez elég érdekes, meg is nézi rögtön uh-val.

Az uh pedig sajnos ugyanezt támasztotta alá, az ébredési hőmérséklet bizony mindent elmond (emlékszem, egyszer valami netdoki írta, hogy ez egy teljesen elavult, értéktelen módszer, hát csókoltatom...)

Az egyik petefészkemben ovuláció utáni állapotokat látott, a másikban pedig egy 4 cm-es cisztát (ami megmagyarázza, hogy a petefészkeimet érzem, fájogatnak) Megdícsért, hogy mérem a hőmet, mert ez tényleg nagyon jó dolog és igen hasznos. Elküldött rögtön vérvételre (progeszteron, ösztrogén), hogy lássuk, tényleg volt-e ovuláció, holnap kell majd telefonálnom neki, addigra meg is lesz az eredmény és akkor átbeszéljük a további teendőket.

Azt mondta, az is lehet, hogy új vérvételre küld, mert egy 3 nappal ezelőtti ovulációnál még nem biztos, hogy van annyi progeszteron, amiből tutira meg lehetne mondani, tényleg volt-e ovuláció. (mondjuk azt nem értem, hogy akkor miért kellett neki már mindenképp ma az eredmény, miért nem várhatott volna még 3-4 napot és akkor megejteni 1 db vérvételt, hiszen ennek a ciklusnak már úgyis lőttek, nincs semmi sürgős teendő. Na mindegy, gondolom ő is kíváncsi, hogy mi történhetett)

Azt mondta, a ciszta miatt ne aggódjak, az a Puregon-tól van (kösssz), és biztos benne, hogy majd kisebb lesz, aztán elmúlik. Szerinte nem fog újra előfordulni, úgyhogy a következő ciklust is folytathatjuk Puregon-nal...

Erre mondtam, hogy a következő ciklust kihagynám inkább és ezalatt megcsináltatnám végre a petevezetőátjárhatóságit. Aztán pedig ha ott minden rendben és folytatom a Puregon kúrát, akkor szeretnék inszemet. Nem örülök neki, hogy hormonoznom kell magam, totál felborul mindenem.. persze a babáért mindent, de ha már tényleg ilyen komoly kezelésekre van szükség, akkor egyszerűen szeretném maximalizálni az esélyeinket és egyből inszemet kérni - természetes úton már épp elégszer próbálkoztunk! Mindig jó volt az időzítés, és elméletileg mindketten rendben vagyunk és mégsem jött össze, úgyhogy "fölöslegesen" nem hormonoznám magam egy hónappal sem tovább, mint amennyi feltétlenül szükséges.

Kíváncsi vagyok, mi lesz. Kb. 10 napos luteális szakasszal számolva meg kéne jönnie már a 19. nap környékén, de mivel nőtt egy szép nagy cisztám, lehet, hogy az kitolja - tehát igazából fogalmam sincs, mikor fog megjönni, márpedig addig nem tudok bejelentkezni a petevezeték-átjárhatóságira...

Bár már eljutottam oda, hogy nem érdekel. Ha nem kapok időpontot a következő ciklusra, akkor kimarad majd még egy és majd megcsináltatom akkor. Mégis mit számít? Hány sikertelen ciklus van már mögöttem? Mit számít eggyel több vagy kevesebb?

És ha újra kezdem majd a Puregon-t, de a doki nem csinál inszemet (most is azt mondta, hogy még várjunk az inszemmel...), akkor mivel leszek előrébb? Hiszen peteérésem van, eddig is volt, nem ott van a probléma! A petevezető-vizsgálatra pedig minden doki azt mondta eddig, hogy szerintük nálam azzal nincs gond, nem ott van a probléma. Nyilvánvalóan csak azért mondják ezt, mert van egy teljesen természetes úton fogant kisfiunk - ettől függetlenül hallottam már nem egy olyan esetről, ahol az első gyerek után záródott el a petevezeték.

Szóval itt tartok, nem kicsit lelombozódva. Szívem szerint már inkább hagynám a francba az egész orvoshoz mászkálósdit. Lehet, hogy többre mennék vele... Ha tényleg elkezdenék rendszeresen, aktívan sportolni valamit, normálisan étkezni és lefogyni azt a 7 kg fölösleget.

Na mindegy, holnap hívom a dokit, hogy megtudjam a mai progeszteronszintemet.

Ja, egyébként azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a fertilityfriend által jelzett ovuláció napján egész véletlenül pont együtt voltunk a férjemmel.

De hogy akkor volt ovulációm, az csak ma derült ki, amikor már harmadik napja fent van a hőm, így ma már a fertilityfriend is jelzett, na meg az uh is valószínűsítette.

Fel sem merült bennem, hogy egy FSH injekciókúrás ciklusban a 14. nap előtt ovulációm lehet, úgyhogy abszolút nem volt tervezett, nem is LH teszteltem. De előtte 7 napig nem voltunk együtt (főleg mert megvolt a menzeszem), mondjuk a doki szerint ez egyáltalán nem akadály, ennyi nap kihagyás még nem csökkenti a spermaszámot. Hát, nem tudom, elméletileg akár most is sikerülhetett, gyakorlatilag viszont már annyiszor, de annyiszor pofára estem... :o((

Két domináns tüsző :o)

2009-03-06T21:22:00.000+01:00

Voltam szerdán (10. ciklusnap) uh-n. A jobb oldalon talált is tüszőt, ami domináns lesz, és visszarendelt péntekre, hogy megnézze, hogy fejlődik. A pénteki (13. ciklusnap) uh-n pedig már azt mondta, hogy 2 domináns tüszőm lett végül, mindkettő a jobb petefészekben. A doki nagyon bizakodó volt, ám egyben figyelmeztetett az ikrek veszélyére (állok elébe :o))

A teendők: vasárnap reggelig tesztelek, és ha vasárnap reggel is negatív, akkor reggel be kell mennem a kórházba, ahol beadják a tüszőrepesztő injekciót.

Odaadta a receptet és javasolta, hogy még pénteken váltsam ki, mert ki tudja, vasárnap reggel találok-e nyitva gyógyszertárat (aztán ha meg nem kell mégsem, akkor sincs gond, jó lesz majd egy következő alkalommal)

Kaptam speciális LH tesztet, amivel tesztelhetek reggel is (mert az LH teszteket inkább délután-kora este javasolják) Valami spéci cucc lehet az inszemeseknek/lombikosoknak, mert a papírján nem az van, hogy ha pozitív, akkor hajrá, hanem hogy azonnal jelentkezz a kórházban.

Ezen kívül március 23-án vérvétel, progeszteron és hcg szint.

Ha nem sikerül ebben a ciklusban sem, akkor időpontkérés a kórházba (adott beutalót), hogy a 3. ciklusnap elkezdjék az injekciókúrát, betanítsák a beadását. A 10. napig adom magamnak (ill. a férjem inkább), aztán uh és meglátjuk, mi lesz.

Azt mondta, Clomiddal többet nem próbálkozunk, mivel én azelőtt már 2 ciklusban kaptam Clostyt és nem volt eredménye. (volt egyébként, csak épp terhesség nem lett belőle. Az első clostys ciklusban két tüsző is megérett, aztán nem repedt meg, így a 35. napon végül Norclutot kaptam, hogy egyáltalán megjöjjön. A második ciklusban az akkori dokim duplázta az adagot, a 10. napon már 23 mm-es tüszőm volt, terhesség viszont ebből sem lett. A hormoneredményeim rosszak lettek és híztam is egy csomót.)

Azt mondta a doki, hogy 3 hónapnál tovább fölösleges a Clomiddal próbálkozni, és az sem számít, hogy az előző 2 hónap próbálkozás 8 hónappal ezelőtt volt.

Most egyébként csak a fele adagot kaptam Clomidból, mint annak idején Clostyból az első hónapban.

Péntek késő délután még totál negatívat teszteltem, ma (szombat) délután 2-kor viszont már erős pozitív volt az LH tesztem, úgyhogy lesz spontán tüszőrepedésem!! (Az injekciót persze már pénteken kiváltottam, egy kisebb vagyonért..)

Nagyon-nagyon szeretném, annyira bízom benne, hogy MOST végre tényleg sikerülhet!

A clomid hatása az ébredési hőre

2009-02-27T23:05:00.000+01:00

Szépen kezdődött a ciklusom hőgörbéje, 36.3 körüli értékekkel, aztán amikor elkezdtem a Clomidot, felugrott 36.6 körülre... Már 3 napja.

Bár sejtettem, hogy a clomid hatása ez, az előző ciklusból kiindulva nálam azért semmi sem biztos, úgyhogy inkább utánanéztem. Itt találtam is egy írást, miszerint tényleg hőmérsékletemelő hatása van a Clomidnak (Closty-nak), amíg az ember szedi, utána pedig le is esik a hő és majd csak az ovulációval kezd újra emelkedni (ami általában az utolsó clomid beszedése utáni 5-14 nap között van, így elkülöníthetővé válik, hogy a hőmérséklet növekedése a clomid vagy az ovuláció miatt van.)

A clomid az ovulációs teszteknél is adhat fals pozitív eredményt, így azokat inkább csak az utolsó clomid tabletta beszedése utáni 3-4 nap elteltével használjuk.

Az új eredmények

2009-02-26T04:41:00.000+01:00

Voltam tegnap dokinál. Már nagyon vártam, hogy megtudjam végre az új hormoneredményeim, és a páromét is. Vittem az új hőgörbémet is, a 17 napos ciklusról, meg az előzőeket is.

Nagyon érdekesnek találta, főleg mivel maga a görbe olyan tökéletes, mint az a nagykönyvben meg van írva, csak hát piszok rövid. Azt is mondtam, hogy megfigyeltem, hogy ezekben az extra rövid ciklusokban érdekesmód nagyobb a vérzés mennyisége is, tovább is tart, és fájdalmasabb is (na akkora fájdalmaim azért nincsenek, egy 10-es skálán általában olyan 1-es szinten van, rövid ciklusban meg 2-esre vált) Valószínűleg lehet valami összefüggés a méhnyálkahártyámmal és annak vastagságával. Ebben a ciklusban már figyelni fogja.

De a lényeg a véreredményem. Miket meg nem néztek... most már papírom van róla, hogy nincs szifiliszem, nem vagyok HIV fertőzött, nem vagyok hepatitis B vagy C fertőzött, voltam bárányhimlős, teljesen védett vagyok rubeola ellen is (anyu szent meggyőződése, hogy nem voltam rubeolás. a doki most azt mondta, hogy mégis voltam, csak bizonyára tünetmentesen estem át rajta), és minden más eredményem is tökéletes.

Na de a lényeg a hormonok:

A múltkori 21. napi vérvételen 4.09 lett az FSH értékem, de a 3. napi vérvétel a mérvadó, és nekem korábban volt egy ijesztő, 10 fölötti értékem már, úgyhogy ezért is nézték újra.

A mostani FSH-m 3.2 IU/L lett :o)))

Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. Egy előző bejegyzésben már írtam róla, hogy ez a hormon a petefészek stimulálhatóságát mutatja, és minél alacsonyabb, annál jobb. A 6 alatti érték kiváló!

Annyira, de annyira örülök, úgy megnyugodtam! Ezek szerint tényleg minden rendben van ezen a téren, spontán rendeződött a korábbi felborulás.

LH - 1.73

Tuti nincs PCO-m :o)

Éééés, a férjem eredményei is tökéletesek, 41 millió és több, mint 70% aktív.

Úgyhogy kaptam Clomidot (ahogy nézem, ez gyakorlatilag ugyanaz, mint a Closty), a ciklus 4. napján kezdtem (pont tegnap, amikor a dokinál voltam), és 5 napig kell szednem, napi 25 mg-ot (fél tabletta). A 10. napon UH.

Azt mondta a doki, hogy most pár hónapot megpróbálunk így, meglátjuk a hatását, esetleg a következő ciklusban emeljük az adagot, aztán ha nem jön össze, akkor megcsináljuk a petevezető átjárhatóságit, és ha minden oké, akkor megpróbáljuk mesterségesen.

De nagyon-nagyon reménykedem, nem lenne nálam boldogabb a világon, ha ebben a ciklusban végre bebabásodnék :o)))

Össze is szedtem magamnak, miken kell változtatnom:

- igyekszem több húst enni. Kell a fehérje a peteérés időszakában.

- igyekszem minél egészségesebben étkezni, semmi cukor, kevés szénhidrát, sok gyömölcs-zöldség.

- igyekszem minél rendszeresebben enni, naponta 5-6-szor és kisebb mennyiségeket.

- igyekszem csak vizet inni, és jó sokat, legalább 2.5 - 3 litert/nap

- naponta legalább 3 almát megeszem

- újra elkezdek futni, vagy legalábbis többet mozogni.

Mi ez az egész??

2009-02-22T22:46:00.000+01:00

Tegnap megjött... A ciklus 18. napján.

Mivel végig hőmérőztem, sajnos nem ért váratlanul. 9 napig 36.5 alatt volt szépen a hőm, a 10. naptól pedig elkezdett felmenni, 36.6-ra, 11. nap már 36.75 volt. Ekkor már sejtettem, hogy gáz van, ez túl korai.

LH teszteltem, de az előző ciklusok alapján a 10. nap kezdtem csak. Halvány pozitív volt (ami negatívat jelent), a 11. napon (amikor már full pozitív szokott lenni) meg már nem is volt második csík. Valószínűleg volt PÉ, csak a 8-9. napon. A hőgörbém egyébként továbbra is tökéletes - ha nem lenne ennyire rövid. 9 nap után 8 nap luteális fázis, a 9. napon megjött. Eddig 12-12 nap volt.

Szerdán megyek dokihoz, akkor tudom meg a hormoneredményeimet (ráadásul pont ennek a rövid ciklusnak a 2. napján lett levéve a vér), meg a párom eredményeit is. Alig várom, elviszem kinyomtatva a fertilityfriend-es hőgörbéimet, kíváncsi vagyok, mit mond.

A ciklus 2. napjától egyébként Robitussin-t ittam vagy 10 napig, mert nagyon köhögtem. Lehetséges, hogy emiatt volt az egész? Nem értem. Már hosszú ideje olyan szép szabályos 24 napos ciklusaim vannak, csak egyetlen 18 napos ciklusom volt (pár hónapja), akkor amikor 3 hétig antibiotikumot szedtem. Lehet, hogy a gyógyszerek nálam erre is így hatnak? Remélem, szerdán okosabb leszek.

Megint nem sikerült...

2009-02-07T23:27:00.000+01:00

Sajnos most sem sikerült. Nem értem, miért, amikor tökéletes hőgörbém van, egyértelműen van ovuláció (érzem is, a hőm is mutatja, meg az LH tesztek, meg a múltkori uh és vérvétel is ezt igazolta), jókor is vagyunk együtt...

Most ráadásul napokkal tovább fent volt a hőm, mint az előző ciklusban, úgyhogy még reménykedtem is...

Ami viszont jó hír, hogy továbbra is a 25. napon jön meg, tökéletes hőgörbével, 12. napi ovulációval, 12 nap sárgatest fázissal. (és a rövidebb ciklussal napokat spórolok :o)

Voltam új vérvételen a ciklus 2. napján, megint néznek többek közt FSH-t is, mert az a múltkori 3. ciklusnapi vérvételen ijesztően magas volt. Nagyon várom az eredményt, de csak február végére kaptunk időpontot a dokihoz. Viszont párom is adott mintát, annak az eredményét is megtudjuk addigra :o)

Dokinál

2009-01-23T17:34:00.001+01:00

Alig vártam a mai napot, délre volt időpontunk egy specialistához. Hozzá érkeztek meg a hormoneredményeim, ezek kiértékelése miatt mentem, valamint egy első konzultációra, ahol felvette az adatainkat, és minden infót ami fontos lehet. Vittem 2 évre visszamenőleg ciklusdiagramokat (14 és 44 nap között váltakozik lassan 2 éve), fertilityfriend-ről a hőgörbéimet (azt a másfelet, ami van eddig...), korábbi egyetlen hormoneredményem, és az inzulinvizsgálat eredményeit.

A tavaly augusztusi hormonvizsgálatom eredményeit leírta magának is, és közben mondta, hogy az FSH tényleg elég magas, úgyhogy szeretné megismételni a vizsgálatot a következő ciklus 2. napján (mivel alapvetően rövidebbek a ciklusaim) Most ugyanis a 21. napon történt a vérvizsgálat (amiből viszont kiderült, hogy volt ovulációm!!!)

Korábbi hormoneredményeim (clostys stimuláció után), a ciklus 3. napján:

TSH: 3.24 mIU/l

LH: 3.19 IU/l

FSH: 10.86 IU/l (sajnos túl magas, ami kimerülő petefészekre utal)

Prolaktin: 195.6 mIU/l

Ösztradiol: 218 pmol/l

Tesztoszteron: 1.55 nmol/l

SHGB: 37.2 nmol/l

DHEA-S: 12.28 umol/l (ez is magas lett, valahol 9-nél van a felső határ)

Az FSH (tüszőserkentő hormon) a petefészek stimulálhatóságát mutatja és minél alacsonyabb az 1-3. ciklusnapon, annál bizakodóbbak lehetünk. 6 alatti érték kiváló, 6-8-ig normális, 8-10-ig még megfelelő, 10-12 között már alacsonyabb petefészek tartalékra mutat, stimulálásra kevésbé reagál, 12 fölött még kevésbé reagál stimulására és még rosszabb petesejt és embrió minőségre lehet számítani, 17 fölötti értéknél pedig már "nincs remény".

A PCOS betegek kivizsgálásakor az FSH/LH arányt is nézik. Ez az arány normálisan kb. 1:1-hez, ha az LH értéke magasabb, a PCO diagnózisa valószínű. Nálam nem ez a helyzet.

Nade a mostani eredményeim, a ciklus 21. napján:

FSH: 4.09 IU/l (luteális fázisban 1 és 10 között elfogadható)

LH: 2.35 IU/l (luteális fázisban 0.90 - 9.33)

Prolaktin: 263 mIU/l (0-500)

Ösztradiol: 255 pmol/l (luteálisban 150 - 960)

Progesteron: 10.85 nmol/l (5 fölötti érték már jelez valamilyen ovulációt!)

Testosteron: 1.6 nmol/l (0.4 - 2.9)

SHGB: 73 nmol/l (26 - 110)

Free testosterone: 16.35 pmol/l (3 - 37)

A mostani hormoneredményeim tehát TÖKÉLETESEK!! :o))) Nagyon kíváncsi vagyok a 2. ciklusnapi ismétlésre, ha akkor is 4 körül lenne csak az FSH-m, én lennék a legboldogabb a világon :o)))

Közben rájöttem, hogy mivel nekem rövidebbek a ciklusaim és hamarabb van PÉ is, hamarabb kellett volna a luteális fázisos vérvételt is megcsinálni. A 21. napon a hőgörbémben is jelentős esés volt, ami aztán tovább esett még pár napig (persze mind még a cover line fölött) és a 25. napon meg is jött. A 20. napon - amikor még a hőm is szépen fent volt - minden bizonnyal még magasabb progeszteronszintem volt.

Kaptam tehát új beutalót vérvételre, a párom pedig spermavizsgálatra. A petevezető-átjárhatóságit csak megemlítettem, hogy olyanom sem volt még, és már azonnal írta arra is a beutalót, 2 helyre is, ha az egyiken esetleg túl későn tudnának időpontot adni... De azt mondta, hogy mivel már van egy természetes úton fogant kisfiunk, ő nem tartja valószínűnek, hogy itt lenne a gond. Mindenesetre ha a vérvételből kiderül, hogy nincs védettségem rubeola ellen, akkor meg kell kapnom az oltást, és akkor úgyis van 4-6 hét várakozási idő, ami alatt meg lehetne csinálni az átjárhatóságit.

Ma a ciklusom 12. napján vagyok, tegnap már pozitív volt az LH tesztem!!! Most mellétettem a ma délutáni tesztemet, ami szintén pozitív, még erősebb is mint a tegnapi (a tegnapi is egyértelműen az volt, csak már halványodott)

Érdekes, hogy az előző ciklusban 3 napon át (10-11-12. nap) is pozitív volt az LH tesztem, kíváncsi leszek a holnapi tesztemre is... A doki azt mondta, hogy ez normális, semmi gond nincs vele.

Azért ez vicces, mennyire tudok örülni egy pozitív LH tesztnek is... Nekem viszont több olyan ciklusom is volt, amikor egyáltalán nem volt peteérésem (14-19 napos ciklusokban nehéz is ugye), úgyhogy most nagyon örülök.

Biztos, hogy a súlyommal is összefüggésben van, hogy normalizálódtak a ciklusaim (24 naposra), mert ez azóta van, hogy sikerült lefogynom 5 kg-ot. A doki most kiszámolta a testtömegindexemet és az alapján nem vagyok túlsúlyos (ezt persze én is tudtam), de akkor is. Még mindig van 7 kg rajtam és biztos, hogy az eddigi túlsúlyom, étrendem, a mozgásszegény életmód és a kialakult inzulinrezisztencia okozta a galibákat.

Most megnézett uh-val is, és a jobb oldalon látott domináns tüszőt. Még ovuláció előtt vagyok, úgyhogy azt mondta, most 3 napig mindent bele, akár most is sikerülhet :o))

Megint nem sikerült...

2009-01-12T13:21:00.000+01:00

LH teszteltem a ciklusban, mutatta is az LH-t, és ez a hormon felelős a tüszőrepedésért, tehát elméletileg volt tüszőrepedésem (az uh-követés során korábban az derült ki, hogy érik szépen a tüsző, de nem reped meg amikor kellene, nem szabadul ki petesejt, csak a tüsző nő szépen tovább...)

Páfrányokat is láttam a mikroszkópon, és az LH tesztek is egyértelműen pozitívak voltak. Jókor voltunk együtt, a pozitív napokon és előtte is és utána is, és mégsem sikerült.
Ma megjött. Igyekszem a pozitív oldalát nézni: először is, ismét csak a 25. napon jött meg. Másodszor: végre normális, szakértő kezekbe kerültem, össze fog jönni a baba, ha másképp nem, hát a segítségükkel. Harmadszor: igyekszem a menstruációt úgy felfogni, hogy ez nem a vég, hanem a "megtisztulás", egy új ciklus, új remények kezdete.
Össze fog jönni. Tudom, érzem. Már nagyon várjuk.

Elkezdődött...

2009-01-08T12:27:00.000+01:00

Ma végre valami elkezdődött.

Úgy másfél éve nincs normális ciklusom. Eleve rövidebbek voltak, aztán egyszer csak megjött 14 napra, és onnantól úgy minden második ciklus 14-15 napos lett. Az első alkalommal még azt hittem, csak valami véletlen lehet, a másodiknál viszont már azonnal felhívtam a nődokimat. Sőt, be is mentem hozzá. A válasza a problémámra az volt, hogy szedjek fogamzásgátlót, az majd beszabályozza 28 naposra. Erre persze megkérdeztem, hogy nem kellene-e inkább magát az okot megkeresni... "ha elkezdünk vizsgálódni, még a végén találunk valamit" - hangzott a válasz.
A felírt fogamzásgátlót végül nem tudtam beszedni, mert ki voltam írva visszérműtétre (a terhesség miatt jött elő, végül egy eret el kellet távolítani a lábamból), és a trombózisveszély miatt sem a műtét előtt, sem után nem szedhetek fogamzásgátlót jó darabig. Meg hát különben is, babát szerettünk volna, miért szedtem volna fogamzásgátlót? Szedtem 8 éven át, bőven elég volt.
Megműtöttek, lábadoztam, telt az idő. De ismét megjött 15 napra - és akkor azt mondtam, elég. Újra bementem a dokimhoz és kikönyörögtem egy hormonvizsgálatot. De jó, végre most kiderül, miért van ez az egész.

Levették a vért, de én nem láttam, pontosan milyen vizsgálatokat kért az orvos, és az eredmény is hozzá ment. Úgy 2 hétre rá felhívtam, hogy megérkezett-e már a leletem. Előkereste a gépből, átfutotta, és azt mondta, minden rendben, csak hát a progeszteron kicsit alacsony, de semmi extra. Megnyugodtam és ismét csak telt az idő... Közben viszont elkezdtem utánaolvasni, hogy is működik egy ciklus; mi az az LH, FSH, ösztrogén, progeszteron és a töbibek, milyen értékek mire utalnak. Zavart, hogy a saját eredményeimet nem tudom, úgyhogy bementem a dokimhoz és elkértem őket. Amikor megláttam, nem hittem a szememnek, mindössze 3 tétel szerepelt rajta: egy TSH, egy prolaktin és a progeszteron. Ennyi. Ezért vettek le tőlem vért, ez lett volna a hormonvizsgálat... TSH, ami önmagában nemigen informatív, más értékek is kellenének hozzá, egy prolaktin, na és a progeszteronmérés, a ciklus 3. napján.

A progeszteront ugyanis a ciklus 3. napján nincs is semmi értelme megnézni, olyankor mindenkinek alacsony, ez a dolga. Csak a sárgatest fázisban nő a szintje, ezért nézik a 21. napon.
Ekkor váltottam dokit. Ezúttal konkrétan endokrinológus nőgyógyászt kerestem, akinek ez a szakterülete, vérzészavarok, meddőség, PCO (igen, ekkor már a PCO-nak és PCOS-nek is alaposan utánaolvastam)
Időpontot kértem a magánrendelésére, és végre úgy éreztem, jó kezekbe kerültem. Elmondtam neki, hogy hosszú hónapok óta fennáll a problémám, de semmi érdemleges nem történt. Erre mit mondott? Na mit? Hogy az az igazság, hogy ők ilyenkor azt szokták tanácsolni, hogy szedjek fogamzásgátlót, az majd beszabályozza.
Nnna???
Kérdezem: teljes hormonsor, miegyéb? Á, az nagyon drága vizsgálat, ne szaladjunk annyira előre... Felír valamit, megpróbáljuk így beállítani a ciklust, meg uh-s nyomonkövetés, megnézzük a tüszőket, a petefészkek nagyságát, méhnyálkahártyát stb. (egyébként az uh alapján mindent rendben talált)
Eltelt 2 hónap, terhes nem lettem, viszont a háromféle bogyótól felszedtem még 5 kg fölösleget. A ciklusom kitolódott 44 napra, gyógyszer nélkül meg sem jött.
Ekkor döntöttem úgy, hogy elég, és megmondtam, hogy MOST hormonvizsgálatot akarok, TB alapon (ugyan legyen már egy kis értelme, hogy hosszú éveken át nem kevés tb-t fizettem)
És ÉN szóltam, hogy egy inzulint is nézzenek! (a doktornő magától nem írta volna hozzá...) Nem nagyon tetszett a doktornőnek - de pont nem érdekelt. A legtöbb orvos utálja, ha a páciensbe esetleg szorult egy kis értelem és elszántság, és maga is képes utánanézni a dolgoknak és szelektálni az információk között.

Röpke 3 hét múlva meglett az eredmény, a hormonértékek jól eltolódva, és - ahogy sejtettem - jól fejlett inzulinrezisztenciám van. Az inzulin is egy hormon, méghozzá elég fontos, és ha ez nem működik jól, akkor addig a női hormonoktól ne is várjuk... Iszonyatos dühöt éreztem. Hogy lehetnek orvosok ennyire felkészületlenek, nemtörődömök? Miért van az, hogy az internetről, fórumokról vagyok kénytelen tájékozódni, más lányok történeteiből? Miért van az, hogy a végén úgyis nekem kell saját magam diagnosztizálnom? Mi lett volna, ha nem döntök úgy, hogy saját kézbe veszem a dolgokat és az orvosokra bízom magam, hiszen ők tudják... Hány évem ment volna rá?

Több, mint 1 év telt el így, és a problémámra az orvosok nem találtak (és nem is akarak találni) sem okot, sem megoldást. Aztán beszélgettem pár más lánnyal, és kiderült, hogy ez semmi... Vannak ugyanis, akiknél inszemet, sőt lombikot is csináltak úgy, hogy ezt az apróságot - egy terheléses vércukorvizsgálatot inzulinszint méréssel - előtte nem ellenőrizték!!

Ez nem más, mint hanyagság, nemtörődömség és így fölöslegesen herdálják a tb pénzét..

Nem beszélve a lelkiekről. Vannak, akiknek éveket vett el az életéből a fölösleges próbálkozások, értelmetlen beültetések sora, miközben mindössze egy nyamvadt vérvételből kiderült volna, mi a gond valójában. Aztán diéta (plusz metformin, de ez is röhej, nem adják ám azt olyan könnyen...), némi mozgás, és jééé... pozitív terhességi teszt. Olyanoknál, akiknek azt mondták, hogy természetes úton nem fognak tudni teherbe esni.

Metformint végül nem sikerült szereznem, azt mondták, először csak diétázzak, meg mozgás, aztán majd hónapok múlva újabb vérvétel és majd akkor kaphatok esetleg met-et.

Elmentem egy újabb orvoshoz, Prof.Dr. Szabolcs István endokrinológushoz, és róla csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni. Eszméletlen tudása van, és emellett nagyon kedves, közvetlen ember, egyáltalán nem a megszokott "magas lovon ülő" orvos. Ő többek közt azt mondta, hogy a leleteim alapján nem hiszi, hogy PCOS-m van és a met-et nem javasolja, simán csak a mozgást és a diétát. Le kell fogynom a teherbeesés előtti súlyomra, és akkor magától helyreáll majd minden és be fogok babásodni újra, spontán módon. Hiszek neki :o)

Azért ez milyen érdekes... Annyi extrán túlsúlyos nő van, akik mégis gond nélkül teherbeesnek és gyereket szülnek. Én meg inzulinrezisztenciás leszek, mert az addigi max. 63 kg helyett 75 kg-osra híztam (most már csak kerek 70 kg vagyok). De mindehhez 180 cm magas vagyok... Annyira tehát azért nem látványos rajtam ez a túlsúly... És mégis.

Hagytam a fenébe az egészet, amúgy is költözködtünk, eléggé felfordult az életünk. Igyekeztem lefogyni, már "csak" kb. 7 kg fölösleg van rajtam.

A ciklusaim visszaálltak szépen kerek 25 naposra (ez is igazolja, hogy működik, ez volt a gond nálam!!). Nemrég elkezdtem hőmérőzni, aztán - gondoltam - megnézhetnénk a hormonjaimat újra. Ma délelőtt 10-kor felhívtam hát a háziorvosi rendelőt, hogy időpontot kérjek valamikorra jövő hétre mondjuk. A doktornő szabadságon lesz - hangzott a válasz, de mit szólnék a ma 1.40-hez? Ohhó, tökéletes.
Elmentem, vittem magammal 2 évnyi ciklushossz-táblázatomat (gondosan vezetve a ciklus.hu-n). Megnézte, és igazat adott, hogy itt valami nem stimmel... És már írta is a papírt. TSH, LH, FSH, tesztoszteron, ösztradiol stb. na és progeszteron. Hányadik napon vagyok a ciklusomban? Mert a 21. napon szokták a vért levenni. Ilyen kérdésekre fel sem voltam készülve, hiszen csak puhatolózni mentem igazából, hogy majd ajánljon valamit, hová menjek, hogy kapok beutalót stb. Elkezdtem utánaszámolni, és jött a döbbenet: épp ma vagyok a 21. napon. Na, gondoltam, így jártam, akkor majd a következő ciklus 21. napján kell elmennem valahová vérvételre.
Erre azt mondja a doki halál kedvesen: hát ez szuper, na, akkor futás gyorsan át ide a másik szobába és gyorsan le is veszik a vért.
Hogy miiii??? Itt?? Most? Aznap már le is veszik?? Ilyen létezhet??? El sem hiszem...
És igen. Levették a vért - nulla várakozási idővel! - már csak egy orvos nevet kellett mondanom, ahová majd az eredményt küldik. Gyorsan felhívtam egy barátnőmet, aki nagyon dícsért egy specialistát, és végül őt adtam meg. Megkérdeztem, mikorra lesz meg az eredmény (az előzőre 3 hetet kellett várnom...), aztán jött a válasz: hétfőre...
Közben bejelentkeztem a specialistához is, január 23-án megyek hozzá. Viszem minden eddig leletemet is. Reménykedem egy petevezető-átjárhatósági vizsgálatban is, ki tudja, hátha ott is van valami bibi.

Elképesztő, hogy amit korábban másfél év alatt sem, itt és most mindössze egyetlen nap alatt sikerült elérnem, hogy csináljanak egy teljes hormonsor vizsgálatot, és ehhez még aznap le is vették a vért. Hát igen, így is lehet...

A hőmérőzés

2009-01-07T09:52:00.001+01:00

A hőmet igazából nemrég kezdtem csak el mérni. Az alapokkal persze tisztában voltam (minden reggel ugyanabban az időpontban mérni, és ugyanott (pl. száj, hónalj, hüvely...), digitálissal vagy hagyományos higanyossal, ágyban fekve, és még pisilni sem lehet kimenni előtte, mert úgy már megtévesztő lehet az eredmény), mégis elkövettem egy hibát: fülhőmérőt használtam.

Gondoltam azért nincs a felsorolt eszközök között, mert a többihez képest még viszonylag új dolog. Aztán hamar rájöttem, hogy valszeg azért nincs, mert teljesen megbízhatatlan.

Én mindig a jobb fülemben mértem, és az tűnt fel, hogy mindig csak 36,1-36,2 között mozog. A ciklus második feléhez közeledvén ez azért furcsa volt. Így aztán kipróbáltam, hogy a mérés után közvetlenül ugyanott ismét megmértem és 35,9 lett, aztán harmadjára is megmértem és akkor már 36,3.

Ezek után a másik fülemben is elkezdtem mérni, ott pedig mindig 37 körül mozog. Ha valaki ezt érti, akkor szóljon...

A ciklus első felét mindenesetre sikerült elcsesznem, de amikor rájöttem, azonnal elmentem a gyógyszertárba és felszerelkeztem hőmérőkkel.

Teljesen meglepődtem, ugyanis léteznek konkrétan ovulációs hőmérők!! Ezt eddig nem is tudtam...

Vettem egy digitálisat és egy higanyosat is :o)

A digitálisban az az extra, hogy két tizedesig mér. Merthogy azért nem mindegy, hogy a hő 36,7-ről esik le 36,6-ra, vagy mondjuk 36,69-ről 36,64-re.

Adtak hozzá szájtérképet is, merthogy az is fontos, hogy mindig ugyanoda tedd a nyelved alá, enélkül is elég nagy különbségek lehetnek!

A szájtérkép:

A higanyos pedig így néz ki, jó nagy osztások vannak rajta, ez is profi.

az első bejegyzés

2009-01-06T01:00:00.000+01:00

Már jó ideje én is azok közé tartozom, akiknek a naptárban nem x hónap ötödike, vagy tizenkilencedike vagy huszonkettedike vagy akárhányadika van. Igazából már szinte hónapok sincsenek, tökmindegy, hogy épp november van, vagy március. Az én időszámításom egyik ciklustól a másikig tart, a többi információ gyakorlatilag mellékes. Az a fontos, hogy a különböző ciklusnapokon hogyan alakul a hőm, na meg hányadik napon kezdjem az LH tesztelést, a mikroszkópozást, érzek-e ovulációs fájdalmat, vagy mellfeszülést, vagy bármit.

Akinek a legfontosabb az életében az, hogy teherbe essen, hogy babája legyen és hónapról hónapra újra és újra átéli a kucarcot, hogy most sem sikerült, az pontosan tudja, miről beszélek. :o(

Persze, mindenki azt mondja, hogy ne gondolj rá, ne akard annyira görcsösen és akkor biztos sikerülni fog. Én igyekszem, de tényleg. Ráadásul nincs is semmi okunk megkeseredni, hiszen van már egy gyönyörű, lassan 3 éves kisfiunk, aki természetes úton fogant (kb. fél évnyi próbálkozás után) Szóval egész biztos most is sikerülni fog! :o) Sikerülnie kell. Semmit sem szeretnék jobban.

A mindenféle utánaolvasást, méregetést nem a rágörcsölés miatt csinálom, hanem mert egyszerűen ilyen vagyok, szeretek tanulni, minden tőlem telhetőt megtenni és a lehető legjobban képbe kerülni az adott témát illetően - jelen esetben szeretnék tisztában lenni a testem működésével, a miértekkel.

Úgy döntöttem, naplót írok a babára várás időszakáról - inkább saját magamnak.

És hogy miért "Ezüstmackó"? Mert a jobb ötleteim már mind foglaltak voltak. Kisgyerekkorom kedvenc diafilme volt a "Télapó és Ezüstmackó", de hogy ez épp most hogy ugrott be, arról fogalmam sincs, mindenesetre a név még szabad volt :o)

Nem reklámozom sehol a blogot, de ha valaki majd hónapok múlva mégis rátalál és olvasni fogja, meg még szurkol is nekünk, az csak jó :o))